Winchester libái

crossbones 41107-ben egy jókora területet kapott az uralkodótól winchesteri püspök a Temze déli partján. Ez a birtok pedig a City joghatóságán kívül esett. Itt sok olyan dolog szabad volt, amit másutt tiltottak. Működött a korabeli szórakoztatóipar: játszhattak a színházak, felléphettek a mutatványosok, cirkuszosok, de a joghézag miatt több bordélyház is üzemelt. A bordélyházak működését 1161-ben II. Henrik kötötte engedélyhez és szabályozta a működésüket.  A püspök pedig szedte a pénzt a nyilvános házak engedélyeiért, de természetesen a bordélyok adóztak is. A prostituáltakat „Winchester libáinak” hívták a környék lakói.

Amikor ezek a nők meghaltak, hiába hoztak jelentős bevételt a birtoknak, a bűnös életmódjuk miatt nem lehetett részük egyházi temetésben. Akkoriban még a templomok mellett voltak a temetők, így kiszorultak a sírkertekből is. Ezért az elhunyt prostituáltakat valamivel távolabb, egy megszenteletlen földterületen hantolták el. A bűnösök temetőjét 1853-ban zárták be, mivel addigra a parcellák teljesen megteltek. Néhány évvel később a temetetőt el akarták adni egy építési vállalkozónak, azonban a környékbeliek tiltakozása miatt a terv meghiúsult. Később több kísérlet is volt az értékesítésre, de mindegyik kudarcot vallott. A helyiek valamiért ragaszkodtak ahhoz a területhez, ahol a szerencsétlen, megnyomorított, számkivetett nők nyugodtak.

Testek egymásra halmozva

Sok idő telt el, amíg a temető ismét a figyelem középpontjába került. Az 1990-es években elindult ugyanis a Jubilee Line metróvonal kibővítése, a nyomvonal mentén pedig számos helyen ásatásokat kellett végezni. A londoni régészek több mint nyolc éven át dolgoztak a területen, amit addigra már Crossbones néven emlegettek. A munka során azt nyilatkozták, hogy a sírkert rendkívül zsúfolt lehetett, a holttesteket annak idején egészen egyszerűen egymásra dobálták, szinte semmire sem figyeltek. A vizsgálatok pedig kiderítették, hogy az áldozatok halálát részben TBC, himlő, csontritkulás és vitaminhiány okozta. A talált maradványok harmada csecsemőkre utalt, a felnőttek zöme harmincas éveiben járó nő lehetett.

 

 

Crossbones Halloween

Az ásatásokról beszámoltak a londoni lapok. Valószínűleg ez inspirálta John Constable írót, hogy a temető történetével foglalkozzon, nem mellesleg ő is ennek a kerületnek a lakója. Versciklusokat, misztériumjátékot írt. A művek pedig olyannyira sikeresek lettek, hogy a 90-es évek óta megrendezik a Crossbones Halloween Festivalt. Ezen a rendezvényen körmenettel, gyertyagyújtással emlékeznek a számkivetettekre, szegényekre, akiket itt temettek el. Később emléktábla is került a bejárat mellé. A kaput azóta szalagok, virágok, üzenetek, színes harisnyák díszítik, amiket az erre járó látogatók tesznek fel. De létrehoztak egy emlékparkot is, ahol bárki sétálhat, leülhet egy kis elmélkedésre, emlékezésre.

A Crossbones nem tartozik a legismertebb londoni látványosságok közé, mégis sok ezren keresik fel minden évben. Egyébként a Londonbridge és a Borough piac közelében található, kb. 400 méterre a Temze partjától.

crossbones 2