Száradó ruhák az utcán, nyitott lakások

Széles utcák, tágas terek és az öreg kikötő, a Port Vell hosszú, pálmafás sétánya után egyszer csak beérsz a viszonylag szűk sikátorokba. Éles váltás. Gondosan tervezett, párhuzamos kis utcák, málló vakolat, keskeny 3-4 emeletes lakóépületek, ahol gyakran az utcára teregetett száradó ruhákat kerülgeti a strandra igyekvő hömpölygő tömeg. A helyiek nem aggódnak azért, hogy bármi is eltűnne. És viszonylag nyitottan élnek. Sok helyen tárva-nyitva a konyhába nyíló bejárat, a sétáló akarata ellenére is látja, mi történik a parányi földszinti lakásokban, érzi, hogy éppen mi készül a konyhában, kiszűrődik a TV hangja.

De sok épület aljában nem otthonok, hanem aprócska éttermek és bárok vannak, amelyek annyira zsúfoltak, hogy szinte semmi sem választ el a szomszéd asztaltársaságtól. Bárhová ülsz le, egyből egy közösségbe csöppensz. Egy-két étteremben úgy spórolnak a hellyel, hogy a bárpultokat például a falhoz tolják, látod, mi, hol van, olyan, mintha a vendég is a bárpult mögött csücsülne. Eklektikus berendezés, nem találsz két egyforma széket, asztalt, a falon régi plakátok, vagy a régi Barcelonetát ábrázoló fényképek.

Egy egészen különleges világba csöppen itt az ember, ahogy a strandra tart. Bármelyik utcát célozzuk meg, mindenképpen a tengerparton kötünk ki. Egy kicsit olyan, mintha egy lakótelepen barangolnánk, de mégsem. Barceloneta közepén egy téren kötünk ki, ahol a piac miatt eklektikussá válik a látkép. A 3-4 emeletes, viszonylag szögletes, egyforma, kis erkélyes épületek között a csarnok szinte hullámzik. De csak a felújítása óta. A vasszerkezetes piac régi részei leginkább Eiffel műveire hasonlítanak, de megtoldották néhány új elemmel, egy-két árnyékolóval, így egészen modernnek hat.

Halászok, kikötői munkások voltak az első lakók

A kerület gyakorlatilag egy viszonylag kicsi földnyúlványra épült. A környék a 18. század elején még lakatlan volt. Az 1700-as évek második felében a halászok kezdtek itt építkezni, aztán a telep gyorsan bővült, azok is itt találtak otthonra, akiknek a megélhetést a kikötő jelentette. Az 1750-es években készültek el a városrész tervei, ezek alapján épületek meg a szabályos, derékszögben találkozó utcák, és a nem túl nagy lakószigetek. A házakra típustervek is születtek. Ezért érzi ma is úgy az ember, mintha egy lakótelepen járna.

A régi épületek közül egy maradt meg az eredeti formájában, ez egy hangulatos kétszintes ház az 1700-as évek második feléből. Pár évvel ezelőtt kívül-belül felújították, megőrizték az eredeti homlokzatot is.  Művészeti műhely, építésziroda működik benne, itt dolgoznak azok a szakemberek is, akik a városrészt történetét, illetve fejlesztési lehetőségeit kutatják. De itt található az ún. örökségközpont is, ahol a tárgyi és építészeti emlékeket gyűjtik. A turista is bátran betérhet, ha kell útbaigazítják. 

Hal, tapas, kávé, sangria

Kisbarcelonában hamar talál magának a turista kedvenc éttermet. A legutóbbi látogatás során egyből az első este megkedveltük például a La Frescat, ahová egy hét alatt még háromszor visszatértünk a strandolás után. Gyorsak, kedvesek, semmi puccparádé, és isteni a mustáros csirkéjük egy jó kis sangria kíséretében. Itt sehol nem hiányoznak a kínálatból a halak és a tenger gyümölcsei, a saláták, aki viszont nem rajong a tengeri kajáért, talál magának olaszos pasztákat. Állítólag itt a legjobb a hal Barcelonában. Hely bőven van, ahol kóstolgatni lehet, sokféle tapas menüt kínálnak. Barceloneta a strandolás előtt egy kávéra is kiváló hely, a napozás után pedig jó itt egy kicsit hűsölni.

Irány a tengerpart! 

Kisbarcelona előtt terül el a város legnagyobb strandja, egy több kilométer hosszú, homokos fürdőhely, rengeteg vendéglátóhellyel. Éjjel-nappal hatalmas a pezsgés, rengetegen sportolnak, futnak, görkorcsolyáznak és buliznak itt. Mindig sok a fiatal, hiszen a közelben több tengerparti kollégium és iskola is található, a diákok pedig a szüneteket a parton töltik.

Az elmúlt években több bírálat érte a strandot a higéniai problémák és a homok szennyezettsége miatt, végül a vizsgálatok azt állapították meg, hogy a feltételek megfelelnek a WHO, az Egészségügyi Világszervezet elvárásainak. Előszezonban hiába van 30 fok, sok szolgáltatás még nem indul be. Május végén, június elején egészen meglepő volt, hogy miközben a strand teltházzal üzemelt, alig lehetett egy törülközőt leteríteni, még zárva voltak a nyilvános WC-k, az elsősegélynyújtó helyek, a kölcsönzők.

A strandon és a parti sétányon viszont szinte egész évben nyitva vannak a panorámateraszos éttermek. Ezek nem tartoznak a legolcsóbbak közé, kifejezetten trendi szórakozóhelyek is működnek itt, ahol mindig nagy a nyüzsgés. Ha nem ragaszkodsz ahhoz, hogy egy pohár bor mellett élvezd a tenger látványát, de innál valamit, akkor érdemes felsétálni Barceloneta sikátoraiba.

Bulihangulat

A keskeny sikátoraiban mindig lengedez a szél, ami tengerillatot hoz a strand és a kikötő felől. Kisbarcelonára a barcelonaiak is egy különálló kerületként tekintenek, kicsit talán le is nézik, noha régóta a világváros egyik frekventált területe, ami többé-kevésbé 18-19. századi hangulatot áraszt.

Azon a májusi hétvégén, amikor itt jártunk minden utca az örömzenéléstől volt hangos, akárhová kanyarodtunk be, lépten-nyomon egyenruhás bulizókba és zenekarokba botlottunk. A Barcelona-Bilbao meccsre hangoltak. A mezekből egyértelműen kiderült, hogy a két szurkolótábor sok helyen gyakorlatilag egymás mellett készült a mérkőzésre. És közben nem röpködtek padok, telefonfülkék, épek maradtak a parkoló autók és a kirakatok.