Szeretik a villamosokat

A kötöttpályás városi közlekedés szerelmeseinek bizonyos szempontból a mennyország lehet Portugália. Na jó, nemcsak a vasútbarátok imádják a régi villamosokat, hanem az egyszeri turisták is. Régi villamosokból pedig bőven akad az Atlanti-óceán partján. A portugálok valamiért ragaszkodnak ezekhez a patinás járművekhez, többségüket nem véletlenül állították a turizmus szolgálatába.

Hirdetés

Porto

Irány az óceánpart! 

Az 1-esen a két végállomás közötti távot kb. 30 perc alatt teszi meg a villamos, kellemesen ringatózva, időnként szolidan rángatva, 30-40 km/órás maximumsebességgel haladva, tíz megállót érintve. A jellemzően sárga és piros kocsikat gyönyörűen felújították és korhű módon rendezték be. A kabinban bőrborítású egyes és kettes ülések sorakoznak, a fakeretes ablakok teljesen lehúzhatók, a kapaszkodók fényesek, a mennyezet fehér és csillogó, és még a villanykörték foglalatai is elegánsnak mondhatók.

Indulás előtti szertartás

Az út egy kicsit szertartásszerű, menetközben ízelítőt kapunk a fénykorból. Amikor a villamos megérkezik valamelyik végállomásra, az utasok után leszáll a vezető. Bőrkesztyűt húz, egy kötél segítségével kiakasztja az áramszedőt, hogy a menetiránynak megfelelő állásba tegye. Kezében a kötéllel elsétál a várakozó utasok között a kocsi másik végéhez, ahol rutinos mozdulattal ismét a vezetékre illeszti a kis tárcsaszerű érintkezőt.

Ezek után összeszedi a cókmókját, az ülőkéjét, végigmegy az utastérben, és az ülések háttámláját szintén átfordítja a menetiránynak megfelelően, a vezetőálláson felszereli a bárszékre emlékeztető ülőalkalmatosságát egy korlátra, aztán megkezdi a jegyárusítást. Mindezt kényelmes, komótos tempóban.

Az ajtót nem mindig csukja be, sőt az esetek többségében nem csukja be. Elfordít egy méretes kart, hallani a relék kattogását, zúgnak a villanymotorok, aztán a villamos nekilendül a Douro partján. Nem csinálnak ügyet abból, ha mellettük állsz meg és onnan nézed a pályát, és nem akadnak ki azon sem, ha közben fotózol vagy videózol.

Porto lóvasúthálózatát az 1870-es években kezdték kialakítani, az első villamosok pedig 1895-ben jelentek meg a dimbes-dombos város utcáin. A fénykorban 30 vonal működött, mára ebből három maradt. A leghosszabb az 1-es, ami a vigalmi negyed, a Ribeira nyugati végéből indul az óceán partjára, szinte végig a folyóparton kanyarogva. Portoban kizárólag régi, 70-80 éves kocsik teljesítenek szolgálatot.

Villamosmúzeum századelős kocsikkal

Érdemes a végállomásokon felszállni, egyrészt azért, hogy az utazás élménye teljes legyen, másrészt azért, mert szinte mindig teltház van és a köztes állomásokon csak némi szerencsével lehet feljutni. Az 1-es villamos elhalad egy kocsiszín előtt, ahol 1992 óta a portoi villamosmúzeum működik. Az egykori elektromos művek átalakított épületében közel 20 századelős kocsi látható. A villamosok mellett karbantartó járműveket is kiállítottak.

A múzeumot egyébként nem régiben újították fel, nem érdemes kihagyni. Rossz idő esetén jól felfűzhető egy kellemes múzeumi túrára, hiszen a közelben, az 1-es villamos vonala mellett található egy borászati tárlat, egy különleges autós és kommunikációs kiállítás, valamint a vidámparkszerű Felfedezések Múzeuma.

“Final!”

Az 1-es villamos végállomása az óceántól néhány száz méterre, egy hangulatos park bejáratánál található. A menet végét jelezve hátrafordul a vezető és bekiabálja az utastérbe, hogy „Final!”. A turisták egy része nem akarja ezt tudomásul venni, ilyenkor erélyesebb hangon is megismétli a mondatot, aztán szépen lassan kiürül a kabin. Annak is le kell szállnia, és át kell sétálnia a másik ajtóhoz, aki a következő járattal egyből indulna vissza. A villamosok jellemzően félóránként viszik az utasokat, a leghosszabb vonalon napközben általában négy kocsi közlekedik.

A két másik portoi vonal, a 18-as és a 22-es jóval rövidebb az 1-esnél, viszont izgalmasabb terepen halad a belvárosban. Meredek emelkedőkön, szűk utcákban, keskeny ívekben kanyarodva. Itt-ott olyan, mint egy lassú hullámvasút. Ez a két vonal sokkal jobban hasonlít a legendás lisszaboni 28-as villamoséra.

Hirdetés

Lisszabon

A legendás 28-as

A 28-as vonal végigkanyarog a város összes jelentős kerületén, félúton érinti a Tejo folyó partján lévő hatalmas teret, a Praca do Comerciot, aztán elindul a híres munkásnegyed, a Szent György vár alatti dimbes-dombos Alfama felé. Ez a legizgalmasabb szakasz. Rengeteg a meredek utca, ahol némi homokszórással jutnak fel a kocsik, de több helyen szigorúan tilos kihajolni, ugyanis annyira szűkek az utcák, hogy az utas könnyen lefejelhet egy közlekedési táblát, vagy konkrétan egy utcasarkot, ha belefeledkezik a fényképezgetésbe. A gyalogosoknak pedig több helyen a házak falához kell simulniuk, vagy egy kapualjban kell menedéket keresniük, amikor érkezik a villamos.

A szerencsén is múlik a villamosozás

Azt mondják, végigmenni Lisszabonban a 28-as vonalán felér egy városnézéssel. És ez nagyjából így is van. A fővárosban még nehezebb feljutni a történelmi villamosokra, mint Portoban.

Nekünk például három próbálkozás után sikerült felülnünk rá. Rutinosak voltunk és elmentünk a nyugati végállomáshoz, ami a temető bejáratánál található. Jött a kocsi, jegyet vettünk, leültünk, jó helyet fogtunk ki elindultunk. Aztán 10 perc utazás után, a Luís de Camoes téren a vezető benyögte, hogy „Final!”. Az utasok értetlenkedtek, hiszen az útikönyvek is azt írják, hogy a menetidő nagyjából 60 perc. Gondoltuk, rossz villamosra szálltunk, ez csak eddig jött. Német, brit és olasz turisták társaságában visszamentünk a temetőhöz, újrapróbálkozni. Jött a villamos, felszálltunk, 10 perc után megint halljuk, hogy „Final!”. Mi sem természetesebb. Ekkor odamentünk a vezetőhöz megkérdezni, hogy ugyan már mi történt a 28-as villamossal, miért csak eddig jön. Némi értetlenkedés után közölte, hogy ezen a hétvégén tartják a Lisszabon Marathont, ezért harmadolták a vonalat és a középső szakaszon nem járnak a villamosok.

Pár nappal később volt még egy sikertelen kísérletünk, amikor üzemzárás előtt szerettünk volna a 28-assal hazajutni. A menetrend szerint még két járat lett volna, de ezek áthúztak a Martim Moniz téren és már nem vették fel a megállóban összesereglett utasokat. Aztán kicsivel később, egy marathon-mentes napon megtörtént a csoda, és a temetőnél ismét feljutottunk a patinás kocsiba, ismét sikerült jó helyet szereznünk, és ez a járat végre nem állt meg a Luís de Camoesen.

Több vonalon is járnak az öreg kocsik

Nemcsak a 28-ason lehet régi kocsikkal utazni, hanem például a 15-ösön is. Ez Belémet köti össze Lisszabonnal és felváltva közlekednek rajta az áramvonalas, nagy befogadóképességű szerelvények és a patinás öreg villamosok.

Lisszabon utcáin 1901-ben gördült végig az első villamos, majdnem 30 évvel azután, hogy megjelent a lóvasút. A portugál fővárosban mára öt villamosvonal maradt.