A landolásig minden rendben volt

1972. december 29-én este az Eastern Airlines 401-es járata New Yorkból tartott Miamiba, fedélzetén a személyzettel együtt 176 emberrel. A gép vadonatúj volt, pár hónapja használták. A légitársaság ebben az évben kezdett repülni az L-1011-es Tristarokkal. A pilóták a leszálláshoz készülődtek, a kötelező ellenőrzőlistán mentek végig, amikor észrevették, hogy valami nincs rendben a kiengedett futóművel. Egészen pontosan nem volt visszajelzésük arról, hogy kint van-e az orrfutó, nem világított egy zöld fény a műszerfalon. Megszakították a megközelítést, jelezték a problémát az irányítóknak, akik egyébként egy olyan géppel voltak elfoglalva, ami a hidraulika rendszerével küzdött.

Mindenki egy dologra koncentrált

A 401-es felemelkedett 2000 lábra, majd megfordult, a személyzet pedig bekapcsolta a robotpilótát. A kapitány, a másodpilóta és a fedélzeti mérnök azt igyekezett kideríteni, hogy a futómű valóban nincs a helyén, vagy pedig egy olcsó izzó tréfálta meg őket. Miközben a másodpilóta az izzóval bajlódott – kivette, majd visszapattintotta -, a fedélzeti mérnök lemászott a pilótafülke alatti műszerkabinba, hátha az ottani kémlelőnyíláson át rálát a kerékre. Mindkét kísérlet sikertelen volt. A Tristar ezalatt szépen lassan süllyedni kezdett az amúgy sem nagy magasságról, ezt azonban a pilóták nem vették észre, annyira lekötötte a figyelmüket a futómű.

Nem látták, hogy süllyednek

Amikor az irányító visszafordította a gépet a repülőtér felé, a rádióbeszélgetésben csak az új irányról esett szó, a magasságról nem. A pilóták végig azt hitték, hogy a robot a beállított magasságon tartja az óriásgépet, a tájékozódást pedig az is nehezítette, hogy eltűntek a repülőtér és a város fényei, közeledtek a sötét mocsárhoz, nem volt mihez viszonyítaniuk. A vizsgálat utóbb kiderítette, hogy miközben a pilóták az izzóval bajlódtak, a kapitány a lábával meglökte a kormányt, ezzel pedig olyan utasítást adott a robotnak, hogy süllyedjen.

A 310-es sorszámú gép, ami Miamiban lezuhant

Már késő volt

Amikor a földközelségjelző megszólalt, már késő volt. Felpörgették a motorokat, de a Tristar már nem tudott felemelkedni, az Everglades mocsárba csapódott nem sokkal éjfél után. A gép darabokra tört, a roncsok nagy területen szóródtak szét. 103-an vesztették életüket. Először a mocsár környékén élő helyiek és halászok kezdték menteni az utasokat, miután látták a hatalmas robbanást. A túlélőkre ezernyi veszély leselkedett: a kifolyt és begyulladt üzemanyag, az alligátorok és egy gyilkos baktérium.

Vérrel írt szabályok

Ez a tragédia is rengeteg változást hozott a repülésben. A vizsgálat után kisebb módosításokat hajtottak végre a típuson, megbízhatóbbá tették az L-1011-es robotpilótáját, és új előírások születtek arra, hogyan kell a személyzetnek ilyen helyzetben megosztani a feladatokat a hatékonyabb csapatmunka érdekében, és azért, hogy elkerülhető legyen az a fejetlenség, ami a 401-es pilótafülkéjében uralkodott a baleset előtt. Eddig a tények. Az Eastern 401-es azonban még sokáig szerepelt a hírekben.

Városi legenda, valóság, hisztéria, misztikum, nyerészkedés?

Néhány hónappal a miami baleset után egymás után érkeztek a jelzések a cég utaskísérőitől, hogy az Eastern bizonyos járatain szokatlan és hátborzongató dolgok történnek. Többen látni vélték a fedélzeten a 401-es kapitányát Robert Loftot és a fedélzeti mérnököt Donald Repot. A beszámolók szerint a szellemek a konyhában, a személyzeti helyiségben is feltűntek, sőt nem egyszer figyelmeztették az utaskísérőket, hogy baj lesz a géppel. Állítólag azon a mexikói járaton is ez történt, amelyiknek később hajtóműtűz miatt kellett kényszerleszállást végrehajtania. Voltak, akik hisztérikusan mesélték az eseményeket, hogy egyik pillanatról a másikra hideg lett a kabinban, és megjelent a halott kapitány. De több alkalmazott egymástól függetlenül és higgadtan is beszámolt a jelenségekről. Valószínűleg ez éltette sokáig a történetet, a legendát, amiből később egyébként könyv, dokumentum- és mozifilm is született.

A légitársaság cáfolt, de azért lépett

A tragédia a után a sajtó rendszeresen foglalkozott a miami tragédia utóéletével. Az Eastern vezetői folyamatosan cáfolták – mit tehettek volna mást -, hogy paranormális jelenségek zajlanak a járataikon, de azért intézkedtek. Az történt ugyanis, hogy a 401-es járat még használható berendezéseit, alkatrészeit 1973-ban más gépekbe építették be. A szemtanúk szerint pedig ezeken a Tristarokon jelentek meg időről időre a szellempilóták. Az Eastern végül úgy döntött, hogy kiszedeti ezeket az újrahasznosított eszközöket. Miután ez megtörtént, Robert Loftot és Donald Repot már nem látták többé az utaskísérők.