Álomból valóság

Péter – miután megismerkedtek – mesélt az álmáról, és közölte, hogy meg fogja valósítani, a kérdés az volt, hogy Paulheim Kinga ebbe hajlandó-e beszállni. A lány először nem tudott mit kezdeni a kérdéssel, aztán úgy döntött, hogy majd meglátja, merre visz az útjuk. Pont akkoriban váltott munkát, az új hely miatt pedig minden nap hajnali négykor kellett felkelnie. Végül nem akart kimaradni a kalandból. Takarékoskodtak és egy angol kikötőben megvették a hajót. Felkészítették a Visszafordíthatatlant, búcsút mondtak addigi életüknek, és nekivágtak az útnak.

Hullámok hátán

A szigetországból áthajóztak Franciaországba, Brestbe, aztán megálltak Spanyolországban, ami után Portugália következett. Kikötöttek a többi között Portoban és Lisszabonban is, a pihenő után pedig a Kanári-szigetek volt a cél. Néhány hónapot itt töltöttek. A Kanárin ünnepelték a karácsonyt és a szilvesztert is.

A jég víz hátán is megélnek 

Kinga azt mondja: ezzel az életmóddal is lehet pénzt keresni, persze nem annyit, mintha a szárazföldön dolgoznának. De a kalandorok leleményes emberek. Találkoztak olyannal, akinek a hajóján van varrógép, és abból csinál pénzt, hogy a kikötőkben megvarrja az elszakadt vitorlákat. Akad olyan, aki a hajó aprócska konyhájában pizzát süt, a szeleteket pedig a fedélzetről árulja. Kingáék szerint az már jó, ha egy-egy állomáson annyi pénzt sikerül összegyűjteni, ami a következő szakaszra elegendő. Úgy gondolja, ehhez jól jöhet majd kávés múltja.

Csónakkal ingázni 

Ha valahová megérkeznek, akkor jellemzően horgonyon állnak, nem messze a parttól, mivel a kikötőkben komoly összegeket kérnek el a szolgáltatásokért. Így ha bármire, élelmiszerre, vízre, gyógyszerre van szükségük a partról, akkor gumicsónakba ülnek, és azzal mennek ki. Ez már eleve megbonyolítja egy kicsit az életet. A köztes időkben pedig renget munkát ad a hajó szerelése. Az, hogy meddig állnak horgonyon, részben az időjárástól is függ. Volt, hogy három hétig várakozniuk kellett, mivel először nem volt szél, aztán pedig kitört a vihar.

Kikötői szomszédok

De ezekben a napokban is zajlik az élet, hiszen sok hasonló kalandorral lehet találkozni a kikötőkben, a világjáró hajósok pedig keresik egymás társaságát. Kinga szerint meglepő, hogy nagyon kevés a fiatal, az út eddigi részében főleg idősebb házaspárokkal futottak össze. Délutánonként, esténként pedig zajlik a szomszédolás. Mindenki megfogja a borát, sütijét, rágnivalóját, beül a gumicsónakba és átevez a másikhoz egy kis beszélgetésre, egy vacsorára. Nagy az összetartás, mivel mindenki tisztában van azzal, hogy csak a másikra számíthat, ha baj van.

Folyamatosan összezárva

Az új, meglehetősen szűkös életkörülményeket azonban nem könnyű megszokni. Kinga szerint ez egy komoly kihívás, hiszen a nap 24 órájában össze vannak zárva, nem nagyon van privát szféra. Ez mindenki számára egy próbatétel, miközben rengeteg feladatot kell megoldani az út folyamán. Üvöltözés, kiabálás, tányércsapkodás nincs, a tányér meg egyébként is fogyóáru a hullámzás miatt.  Ha bármilyen konfliktus van, azonnal le kell ülni és meg kell beszélni – magyarázza Kinga. Hiszen ilyen körülmények között nemcsak párként, hanem csapatként is működniük kell.

Kingáék útközben folyamatosan hírt adnak magukról és blogolnak. Kövessétek őket a Facebookon! https://www.facebook.com/sailoverthehorizon/

Sok mindent átértékelsz

Már az elmúlt félévben is voltak bőven kihívások: elszakadt vitorla, meghibásodott motor, eldugult WC. Ilyenkor az embernek be kell vetnie minden kreativitását, hogy meg tudja javítani a használhatatlanná vált eszközöket. A kihívásokat másként dolgozza fel a férfi és a női agy – véli Kinga. Szerinte párja könnyen túlteszi magát a nehézségeken, hiszen rendkívül eltökélt, ő viszont már többször megkérdezte magától, hogy mit keres a hajón. Ilyenkor mindig az jut eszébe, hogy az út olyannyira jellempróbáló és jellemformáló, hogy már csak emiatt is végigcsinálja. Már fél év után is érzi a személyiségében a változásokat. Rájött, hogy korábban fontosnak hitt dolgok egyáltalán nem fontosak, ilyen például a kényelem.

Rájött, hogy a kevéssel is nagyon jól be lehet érni. Az út nyitottabbá tesz, kitágítja a határaidat, bátrabb leszel – teszi hozzá a lány.

Pontról pontra, szépen lassan

A Kanári-szigetek után átszelik az óceánt, hogy aztán Karib-szigeteken kössenek ki. Előre nem nagyon terveznek, annyit tudnak csak, hogy a végső cél Ausztrália, de években, hosszú években gondolkodnak. Úgy vélik, ez az életforma bármeddig folytatható. Több olyan 80 év körüli házaspárral találkoztak, akik régóta a hajójukon élnek, és arra visz az útjuk, amerre épp kedvük tartja. Kinga és Péter is azt szeretné megmutatni, hogy érdemes belevágni nagy dolgokba, még akkor is, ha ezek időnként ésszerűtlennek és kivitelezhetetlennek tűnnek.

Fotók: Sail over the Horizon