Külön jogosítvány

A portugál Madeirára érkező utasok többsége valószínűleg nem is tudja, hogy a fővárostól, Funchaltól 15 km-re lévő repülőtér mennyire megdolgoztatja a pilótákat. Nem véletlen, hogy csak speciális engedéllyel rendelkező, tapasztalt személyzet viheti a szigetre tartó járatokat. A nagyobb légitársaságoknak is például csak néhány olyan pilótájuk van, akik jogosultak Madeirán landolni.

De mitől olyan veszélyes ez a paradicsomi repülőtér?

Egyik oldalon a hegy, a másikon az óceán. A futópálya nem túl hosszú, és szinte állandóan változó irányú óceáni szelek fújnak. Meglehetősen bonyolult a megközelítési eljárás, főleg ha a repülőgépnek dél felől kell landolnia. Ebben az esetben ugyanis eléggé kevés hely áll rendelkezésre ahhoz, hogy a pilóták ráforduljanak az úgynevezett végső egyenesre, mivel a közelben egy félsziget is benyúlik az óceánba.

Ez azt jelenti, hogy a gép ilyenkor  – miközben folyamatosan süllyed – párhuzamosan repül a futópályával a víz felett, aztán egyszer csak egy közel 180 fokos fordulóba kezd, amit nem sokkal a földet érés előtt fejez be.

A gyakran erős széllökések miatt azonban bonyolult a manőver, ráadásul a landolás pillanatában azonnal meg kell kezdeni az intenzív fékezést, mivel a betoncsík mindössze 2,5 km hosszú. A másik irányból kicsit egyszerűbb a megközelítés, de az óceáni szelek akkor is feladják a leckét a pilótáknak.

Előfordul, hogy egy-egy járat személyzetének kétszer-háromszor kell próbálkoznia, amíg sikerül a biztonságos földet érés. Ha pedig olyan durva időjárási viszonyok uralkodnak, hogy többszöri kísérlet után sem tudnak landolni, irány a kitérő reptér, ami jellemzően valamelyik légikikötő a Kanári-szigeteken.

Két hátborzongató videó Madeiráról:

Európában még a gibraltári repülőteret szokták hasonlóan veszélyesnek mondani, igaz ott a terepakadályokon túl még az is színesíti a helyzetet, hogy egy széles autóút is keresztezi a futópályát. Így amikor érkezik vagy indul egy járat, sorompókat eresztenek le, mint a vasúton.

De azok az utasok sem szoktak nyugodtan hátradőlni, akik a chourcheveli repülőtérre érkeznek. Ez egy nagyon apró alpesi légikikötő Franciaországban, fenn a hegyekben. A futópálya mindössze 500 méter hosszú, és egy szakaszon 18 százalékos lejtő van benne. A repülőteret pedig magas, csipkézett hegycsúcsok veszik körül. Csak kisgépek tudnak itt landolni. Akik már jártak errefelé, azt mondják: sokan erősen szokták markolni az ülés karfáját a leszállás pillanatában. 

Bravúros bővítés, futópálya a cölöpökön

A nemzetközi repülőtér 1964-ben nyitotta meg a kapuit 1600 méteres futópályával. Az akkori forgalomnak és gépeknek ez bőven megfelelt. De tíz év alatt olyannyira megnőtt a forgalom, hogy elkezdték tervezni a bővítést. Új helyet is kerestek a repülőtérnek, a meglévőnél jobbat azonban nem találtak.

A több utast nagyobb gépekkel akarták szállítani, ezek viszont nem tudtak landolni a másfél kilométeres pályán, ugyanis az aszfaltcsík megtoldásához egyszerűen nem volt elegendő szárazföld.

Évtizedek teltek el, aztán a kilencvenes évek végén az építészek és a mérnökök bravúros megoldást választottak: egy szakaszon feltöltötték a reptér végében lévő öblöt, több száz cölöpszerű oszlopot építettek, melyek a pálya meghosszabbított, 1 kilométeres szakaszát tartják mintegy 60 méterrel a víz felett. Egy keveset lefaragtak a hegyből is. A bővítéshez egy a reptér közelében álló toronyházat is el kellett bontani.

A látvány lélegzetelállító, ráadásul az egyik autópálya a cölöpök között halad el. Az állóhelyek száma is nőtt, 2002-re pedig elkészült az új terminál, ahonnan páratlan panoráma nyílik a végtelen óceánra. A fejlesztést rangos építészeti díjakkal jutalmazták.

Terasz a futópályára

A terminál egy rendkívül hosszú terasszal is rendelkezik, ahonnan szinte a teljes futópálya belátható. Az induló és érkező gépek látványát nem zavarják biztonsági üvegfalak, nem takarják rácsok, mint más légikikötőkben, virágtartókon könyökölve figyelhető a forgalom, és az időnként rendhagyó manőverek sora. Merthogy Madeirán meglehetősen gyakoriak a megszakított landolások, amikor a pilóta például a széllökések miatt nem tudja a pálya első szakaszán letenni a gépet, ezért a biztonság érdekében kénytelen átstartolni és egy újabb kört menni.

A madeirai nemzetközi reptér rajta van a világ tíz legveszélyesebb légikikötőjének listáján, ugyanakkor a turisták és a megszállott spotterek kedvelt fotótémája. A terminállal szemben egy út vezet fel a hegyre, ahonnan kiváló képeket lehet készíteni a kisebb-nagyobb gépekről.

Néha egy kis időre Madeirán ragad az utas

Amikor az örök tavasz szigetén jártam, az érkezéssel nem volt gond, a járatunk simán landolt. A visszaút már nem volt zökkenőmentes. Olyannyira, hogy több mint 12 órára a terminálban ragadtunk. Már reggel a szállodából láttuk, hogy valószínűleg lesznek fennakadások a légi forgalomban. Viharos szél tombolt a szigeten. A hotel étterméből láttuk, hogy a reggel érkező hatalmas, tizennégy emeletes óceánjárók sem tudnak kikötni, inkább a kikötő előtt várakoztak.

Délelőtt kiértünk a reptérre, feladtuk a csomagokat, átmentünk a biztonsági ellenőrzésen, aztán vártuk az indulást. Először azt írták ki, hogy késik a Lisszabonból érkező gépünk, majd amikor már a beszállásra készültünk, kiderült, hogy a járatot a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt törölték. Pár perccel később a monitoron más járatoknál is megjelent a CANCELLED felirat.

Egyébként nem volt okunk a panaszra: a TAP Portugal ügyfélszolgálatán viszonylag gyorsan kézbe vették az ügyet és nagyjából két óra alatt minden utast átbookoltak egy másik járatra, kerestek megfelelő csatlakozást. Értünk mentesítő járat érkezett késő este. Az éjszakát Lisszabonban töltöttük, és a reggeli géppel indulhattunk tovább Budapestre.

funchali reptéren, még ha viszonylag kicsi is a tranzit, el lehet ütni az időt. A forgalom miatt mindig van látnivaló, ha pedig megnyugtató panorámára vágyik az ember, átsétál a másik oldalra, és a hatalmas üvegfalon át bámulhatja az óceánt akár órákon át. Egyik kolléganőm hasonlóan járt pár évvel ezelőtt. Amikor a Facebookon üzentünk az otthoniaknak, hogy törölték a járatot, késni fogunk, ő ennyit írt a kép alá: „Én már töltöttem egy éjszakát a funchali reptéren, csak ajánlani tudom!”