Ötlet és látványtervek 

Milyen lenne, ha a járdák szélét a víz mosná, a villamosok helyett vízibuszok, az autók helyett pedig kisebb-nagyobb csónakok közlekednének? A gondolat több, mint romantikus. A terv nemcsak elméletben létezett, hanem papíron is. Sőt látványtervek is készültek az 1800-as években. Az egyik kép alatt a következő olvasható: „A javaslott pesti csatorna, a mentében építendő városrész eszmény-képével.” A csatorna partján 4-5 emeletes polgári házak emelkednek, a parton promenád, parkokkal, a csatornán pedig gőzhajók közlekednek. 1868-ban pattant ki az ötlet Reitter Ferenc fejéből, az ő tervei szerint 12 híd ívelt volna át a mesterséges folyó felett. Kétségtelenül lettek volna elegáns, sőt grandiózus lakóházak, szállodák, főleg a mai Margithíd környékén, de minden bizonnyal egymás után nőttek volna ki a földből a füstölgő kémények is.

Inkább az ipart szolgálta volna

Mai szemmel nézve a terv lehet, hogy romantikusnak tűnik, de a csatorna mellé nemcsak elegáns polgári házak, hanem a jó megközelíthetőség miatt üzemek is épületek volna. Így nem érdemes párhuzamot vonni Velencével. Ráadásul az egyik cél is az volt, hogy az akkor a külvároshoz tartozó iparterületeknek ne csak vasúti kapcsolatuk legyen, hanem közvetlenül elérhetőek legyenek a Dunáról. Nem kizárt, hogy a mai Blahán ma nem polgári házak állnának, hanem régi gyárépületek, és azon tanakodnának a városfejlesztők, hogy mit lehet kezdeni a százéves malomépületekkel, hogyan lehet azokat megőrizni és ügyesen hasznosítani.

A beruházás ahhoz túl drága lett volna, hogy csak úgy hajókázzunk a város szélén, az iparosok pedig valószínűleg azért nem akartak beszállni a költségekbe, mivel már akkoriban is kifelé, például Újpest felé terjeszkedtek a gyárosok.

Azon vitáztak, hogy ki fizesse

Építészek és vízügyi szakemberek szerint nem véletlen, hogy nem valósult meg ez a mai szemmel is gigaberuházásnak számító elképzelés. A főváros annak idején a csatorna kialakítására a Duna-szabályozás részeként tekintett, és úgy gondolta, az építkezést az államnak kellene finanszíroznia, a városra pedig csak egy viszonylag kis összeg jutna. Az állam viszont azt mondta: a csatorna Pestnek hozna hasznot, így nem állja a költségeket. Elkezdődött az egymásra mutogatás, aztán a tervek szépen lassan feledésbe merültek. Persze az is nagy kérdés, mi történt volna, ha jön egy dunai árvíz. Képes volt-e a korabeli technika arra, hogy megóvja a vízi főutca mentén álló épületeket.

Budapest térkép

Reitter a pesti feladatai előtt részt vett a Tisza és Maros térképészeti és felmérési munkáiban, de dolgozott az Al-Duna szabályozásán is. A rakpartok és az Andrássy út megálmodása mellett a nevéhez fűződik a Nagykörút és a főváros csatornahálózatának tervezése is.

Reitter kötődött a vízhez

A csatornáról szóló tervei előtt az ő elképzelése alapján született meg a pesti rakpart egy szakasza, amikor az 1850-es években a Duna Gőzhajózási Társaság Pesten akart rakpartot építeni a hajóinak. Pályázatot hirdettek, amin Reitter is indult és nyert. Az elképzelése akkora tetszést váltott ki, hogy végül a kivitelezéssel is őt bízták meg.

Ekkora készült el a rakpart a Lánchíd környékén, aztán a Gellérthegy felé eső szakasz. Mindkettő jól sikerült, így aztán amikor a Duna fővárosi szakaszának szabályozása került napirendre, azzal is Reittert bízták meg. Nemcsak a tervezéssel, hanem a kivitelezéssel is.

Nyugati mintára tervezett

De Andrássy Gyula gróf a fővárosi fejlesztések átfogó tervét is látni szerette volna. A felkérésnek az volt a célja, hogy Reitter olyan javaslatot tegyen az asztalra, olyan beruházások valósuljanak meg, melyek alkalmassá teszik Pestet arra, hogy a történelmi Magyarország fővárosa lehessen.

Reitter Ferenc végül a fő vonalakat tűzte ki, az ő javaslata volt, amit Andrássy is erőteljesen forszírozott, hogy párizsi mintára sugárutak épüljenek.

Reitter több nyugat-európai nagyvárosban is megfordult, és az ott szerzett tapasztalatait is felhasználta a pesti tervekben. Részben neki köszönhető a ma is látható városszerkezet, és az Andrássy út mai képe, ami annak idején a belvárost kötötte össze külvárossal.

A mai Nagykörút hossza több, mint 4 kilométer. 1872-ben kezdték építeni, és amíg elnyerte nagyjából végleges formáját, több mint 30 év telt el, az utolsó munkálatok 1906-ban fejeződtek be. Az első villamosjárat 1887-ben indult el a Nyugati tér és a Király utca között. Ma a Nagykörúton húzódik Európa legforgalmasabb villamosvonala, amit naponta mintegy 200 ezren használnak.