Az áramlatok szállítják a szemetet

Műanyag kefe, palack, pohártető, különféle márkájú sörös és italos dobozok, papucsok, műanyagjátékok, alkatrészek, zacskómaradványok, kupakok – sok helyen mindennapos látvány, hogy ilyeneket sodor partra a víz. Egy a szemétszigeteket feltérképező hajóskapitány szerint a műanyag poharak egy idő után szakadni, fesleni kezdenek, de sohasem tűnnek el a vízből. Hatalmas mennyiségű hulladékot szállítanak az áramlatok körbe-körbe, az úszó szemét pedig az élővilágot is komolyan veszélyezteti.

8 millió tonna műanyag kerül évente a vizekbe

Három évvel ezelőtt készült egy dokumentumfilm arról a kutatócsoportról, melynek tagjai a Csendes-óceánt járják, és azt vizsgálják, hogyan lehetne a jövőben hatékonyan megszűrni a tengerek vizét. Az egyik úton Hawaii-tól északra vizsgálódtak, lehangoló látványban volt részük, rengeteg helyen vettek mintát és kielemezték, mi minden úszik a hullámok hátán. A petpalackok mellett egészen apró műanyagdarabokat is találtak, melyek néhány milliméter átmérőjűek. De a legtöbb mintában voltak szétfoszlott nejlonzacskók, táskák, találtak műanyag fogaskerékdarabokat, szárítókötelet, különféle játékok alkatrészeit. Becslések szerint évente 8 millió tonna műanyag kerül az óceánokba, a hulladék pedig az áramlatok mentén úszó szigetekké áll össze.

Egy másik csapat a Karib-tenger környékén elpusztult állatokat boncolt fel, arra voltak kíváncsiak, mi mindent találnak a madarak, halak emésztőrendszerében. Volt olyan példány, amelyiket a milliméter átmérőjű műanyagdarabok öltek meg, de találtak olyan halakat, melyek pusztulását foszlott nejlonzacskók okozták.

Guam térségében például számtalan olyan partszakasz van, amit több száz méter hosszan elborít az óceáni szemét. Papucsokon, palackokon, háztartási eszközök maradványai felett kell lépkedni.

A szennyeződés jellemzően a folyók ártereiből kerül az óceánokba. Egy-egy áradás felkapja az ártérben lerakott szemetet, a víz pedig a tengerekbe szállítja a hulladékot, innen az áramlatok viszik tovább a kisebb-nagyobb szigeteket. Az úszó szemét nemcsak a madarakra veszélyes, hanem azokra tengeri élőlényekre, melyek például planktonokkal táplálkoznak. A planktonokkal együtt pedig rengeteg mesterséges anyagot nyelhetnek be. A legveszélyesebbek a mikrorészecskék. Szakértők szerint számtalan helyen a vízfelszín olyan sűrű, mint egy gazdag leves. 

Áttörés az óceántakarításban? Jön az OceanCleanUp!

Egy fiatal fejlesztő, Boyan Slat az elmúlt hónapokban számtalan előadást tartott a tengereket érő szennyezésről, programjain megdöbbentő fotókat mutatva. Boyan évek óta dolgozik azon, hogyan lehetne a problémát megoldani, hogyan lehetne felszámolni az egyre növekvő szemétszigeteket. Az elmúlt évben a világ egyik legjelentősebb technológiai konferenciáján, Szöulban jelentette be, hogy ötlete várhatóan ebben az évben valóra válik. Az OceanCleanUp programról van szó.

Boyan Slat egy különleges óceántakarító eszközt álmodott meg. Egy lebegő hengert kell elképzelni, ami körül V-alakban egy hosszú (akár 1 kilométeres) szűrőkkel felszerelt úszó fal helyezkedik el. Ezt a tengerfenékhez rögzítik. Az áramlatok által szállított műanyag fennakad a szűrőkön. Ezeket a darabokat pedig egy csövön keresztül a hengerbe szivattyúzzák, amely tárolóként is működik. A tartályokat időről időre üríteni vagy cserélni kell, a lehalászott hulladékot pedig hajókkal szállítják a partra. Az ötletgazda szerint halak nem fognak fennakadni a szűrőkön, mivel az állatok nagyobb mélységben úsznak.

Boyan Slat
OceanCleanUp

Japánnál lesz az első

A rendszert az elmúlt évben laboratóriumi körülmények között, egy hullámszimulátorban is tesztelték, hiszen a szerkezetet úgy kell kialakítani, hogy kövesse a hullámok mozgását, és nagy hullámzásban se szabaduljon ki a befogott szemét. Az első gépet várhatóan Japán és Dél-Korea között helyezik üzembe, itt évente durván 30 ezer köbméter hulladékot sodor partra a tenger, bőven van mit lehalászni.

10 év alatt eltűnhet a fele? 

A fejlesztők azt remélik, hogy az OceanCleanUp még azelőtt begyűjti a szemetet, hogy az elérné a partot. A szakemberek abban bíznak, hogy a jövőben a Csendes-óceán több pontján sikerül majd az áramlatok mentén eszközöket telepíteni, melyekkel felszámolható lesz a Hawaii és Kalifornia között úszó nagy szemétsziget egy része. A cél, hogy 10 év alatt az úszó hulladék felét kitermeljék az óceánokból.