A templomok városa

Szinte teljesen autómentes belváros, hangulatos sikátorok sok évszázados falakkal és épületekkel, színpompás zászlókkal, kellemes kávézókkal és éttermekkel, rengeteg templommal, lélegzetelállító terekkel és parkokkal. Visszafogottabb hangulat jellemzi, mint Portót vagy Lisszabont, ez talán a szakrális kötődésének is köszönhető. Ha Portugália északi részén nyaralunk, vagy körutazást szervezünk, legalább egy napra érdemes útba ejteni Bragat. Portoból jól megközelíthető elővárosi vonatokkal, az út nem tart tovább 60 percnél, a járatok pedig bizonyos napszakokban félóránként indulnak. Leszállva a vonatról pár perces séta után az ódon, történelmi belvárosban találjuk magunkat.

Időkapu az óváros szélén

A sétálóutca végén álló „új kapunak” nevezett diadalívre emlékeztető építmény tényleg olyan, mint egy időkapu. Az 1500-as évek elején épült, ez volt az első olyan városkapu, amit nem lehetett zárni. Ahogy átsétálunk alatta, egyből visszarepülünk az időben néhány évszázadot. Az utcákból sok helyen kis terek nyílnak, ahol rengeteg romot, épületmaradványt őriznek abból az időszakból, amikor Braga egy igazán reneszánsz várossá vált. Itt-ott üveglapokkal fedték le a régészek által feltárt épületeket, ezek szabadtéri múzeumként szolgálnak.

A főtér előtti sikátorokban barangolva pár lépés után elsétálunk az egyetem mellett, belefutunk a város katedrálisába, ami több stílust hordoz magán, de a legmeghatározóbb a mánuel stílus, ami a kései gótika és a korai reneszánsz különleges ötvözete. Portugáliában számtalan példát találunk erre, ilyen stílusban épült a lisszaboni Jeromos kolostor és a Belém-torony is. Pár lépést kell csak tenni és rögtön a középkori vár területén találjuk magunkat, melynek egyik csipkézett mellvédes tornyát sikerült megőrizni és helyreállítani, a város egyik jelképe lett. Furcsa kontraszt, hogy az évszázados épületek által szegélyezett utcákon modern szobrok állnak, a főtér mellett például egy fémből készült fűzfa áll, melynek koronáját csüngő láncok jelképezik.

Braga viszonylag kevés bevételhez jutott a felfedezésekből és a hódításokból, a 16. században nem tudott Lisszabonnal és Coimbrával versenyezni. Aztán jött egy érsek, aki erősen szorgalmazta a fejlesztéseket. Nemcsak szorgalmazta, finanszírozta is. Diogo de Sousa kórházakat, templomokat épített, jelentős közösségi tereket hozott létre a város számos pontján.

A következő fénykor a 18. században köszöntött be, amikor rengeteg, ma is meghatározó épülettel bővült Braga. Ma mintegy 300 templommal büszkélkedhet, nem véletlenül hívják a várost a portugál Rómának.

Hívogat a Bom Jesus a város felett

Ahogy a kék-, zöld-, lila-, bordócsempés házak között barangolunk, egy-egy keskeny utcából is feltűnik a város fölé épült zarándokhely, a világörökség részét képező Bom Jesus do Monte templom. Egyből kiszúrja az ember, ahogy a nem túl széles, ám annál hosszabb főtérre érkezik. Ahogy a központi tér utcává szűkül, szinte ráirányítja a tekintetünket az öt kilométerre lévő dombtetőn épült templomra. Jó időzni egy kicsit a centrumban, ahol gondosan tervezett, színpompás, pazar virágágyások és elegáns szökőkutak között sétálhatunk. A zarándoktemplomhoz menetrendszerű busszal lehet kijutni, de csak 30 percenként jár, így ha épp úgy jön ki a lépés, hogy várnunk kell a következő járatra, érdemes a főtér környékén elütni az időt.

Hullámvasút retro buszokkal

A busz kb. 15 perc alatt visz fel a Bom Jesus templomhoz a városközpontból. Az biztos, hogy nem Bragában járnak az ország legmodernebb tömegközlekedési eszközei. Jó 30 éves, csuklós járgányra szálltunk fel, amit érezhetően nem nagyon kímélnek a sofőrök sem. Oda- és visszafelé is elég rendesen nyomták a gázt, és meglehetősen dinamikus tempót diktáltak a szerpentinen, ami jó kis hullámvasút hangulatot adott a buszozásnak. Egy-egy élesebb kanyarban az utas nehezen áll meg a lábán, de ha sikerül leülnöd, akkor is muszáj kapaszkodnod, különben három másodperc alatt kifordulsz a folyosóra. A bragai nyugdíjasok eléggé edzettek ezen a téren, a leszállás után már érthető volt, hogy miért nem a csukló mögötti részbe ültek.

Majdnem 600 lépcső a templomig

A busz végállomásától több útvonalon is feljuthatunk a Bom Jesushoz. Például Portugália első, igazán patinás siklójával, ami az 1880-as években épült, és érdekessége, hogy vízzel működik. Noha egy kedves idős bácsi erőteljesen javasolta, hogy ezzel menjünk fel, mi a tüdőpróbáló megoldást választottuk. Gondoltuk, néhány napot már edzettünk Porto meredek utcáin, nem lehet olyan nagy kihívás a búcsújáróhely megközelítése. 580 lépcsőfok vezet fel a templomhoz.

Az első szakasz egy kellemes erdei séta, a lépcsőfordulókban pavilonszerű épületek, kápolnák állnak, melyek tetejét benőtte a moha. Nagyjából félúton egy kellemes teraszon bukkanunk ki az erdőből. Már innen is gyönyörű kilátás nyílik a városra, de az igazi jutalmat akkor kapja meg az ember, ha a barokk lépcsősoron is átküzdi magát.

Lépcsők, szobrok, csobogók, szökőkutak, figyelő szempárok

A templom jóval korábban készült el, mint a részletgazdag, szimmetrikus lépcsősor, ami mérnöki remekmű. Míg a templom klasszicista stílusban épült, a felvezető útra a barokk jellemző.

Séta közben azt veszed észre magadon, hogy egyre jobban lassítasz. Nem azért, mert elfogyott a szufla, hanem azért, mert bármerre nézel, valamin megakad a tekinteted. Vagy egy csobogón, vagy a stációkon, vagy a lépcsőt vigyázó angyalkákon, vagy az elgondolkodtató, öt érzékre utaló szimbólumokon.

Minden fordulóban jelen van a víz. Mesterien és rendkívül látványosan vezették le a vizet a templomtól a lépcső aljáig. A Bom Jesus népszerű búcsújáróhely, a zarándokok egy része a hagyomány szerint térden csúszva küzdi le a közel 600 fokot.

A templom körül csodás park épült rengeteg látványossággal és kilátóhellyel. Sétálhatunk egy hangulatos tó körül, gyönyörű szobrokkal díszített ösvényeken, vagy időzhetünk egy-egy padon a lábunk alatt elterülő várost és a Bragat körülvevő hegyeket bámulva, melyek az ország egyik legjelentősebb nemzeti parkjához tartoznak. Tiszta időben egyébként az óceánt is látni a templom előtti térről.

Tipp: Portoból a bragai elővárosi vonatok a Sao Bento pályaudvarról indulnak. A szerelvények viszonylag újak és tiszták. A bragai állomás közel van az óvároshoz, néhány perces sétával a központban vagyunk. Ha a Bom Jesushoz busszal szeretnénk feljutni, a belvárosban a 2-es buszra kell felszállni. Ha autóval érkezünk a portugál Rómába, érdemes a kocsit a város szélén egy P+R parkolóban, vagy egy belvárosi mélygarázsban letenni, mivel a centrum jelentős része forgalomtól elzárt terület.