A világ egyik legismertebb és legveszélyesebb repülőtere a Karib térségben található. A Princess Juliana Airport St. Maarten szigetén nem csak a spotterek elsőszámú zarándokhelye, az átlagos turisták is útba ejtik minimum néhány órára.

Paradicsomi repülőtér extrákkal

Az óriásgépek mindössze néhány méteres magasságban húznak el a strandolók felett. Azok is találkoztak már a lélegzetállító fotókkal, akik nem rajonganak a repülésért. A paradicsomi St. Maarten egyik elsőszámú látnivalója maga a repülőtér, ami komolyan megdolgoztatja a pilótákat. Noha egy rendkívül kicsi légikikötőről van szó, a legnagyobb utasszállítók hozzák ide nap mint nap a turistákat. Őrületes látvány, ahogy az óriások a tenger felől megközelítik a futópályát, aztán minimális magasságon áthúznak Maho Beach felett és másodpercekkel később füstölő gumikkal földet érnek a nem túl hosszú betoncsíkon. De a gépek indulása is hasonlóan izgalmas. Az itt nyaralók körében fix program, hogy kipróbálják, milyen érzés a kerítésbe kapaszkodni a felszálló repülők hajtóművei által keltett süvítő szélben. Az óvatlan strandolók ilyenkor próbálnak kimenekülni az átmeneti homokviharból, illetve a röpködő törülközőik és papucsaik után szaladnak.

St. Maarten a Kis-Antillák része, Puerto Ricotól nagyjából 300 kilométerre emelkedik ki a Karib-tengerből. Területe alig 90 km². Az 1600-as évek óta Hollandia és Franciaország osztozik rajta. A déli terület a Holland Királyság része, míg az északi Franciaországé. A szigetet 80 ezren lakják, de évente sok százezer turista fordul itt meg.

Élőben kapcsoljuk Maho Beachet

A futópálya mellett egy nagyon keskeny, homokos strand található. A strand és a reptér között pedig egy kétsávos út húzódik. A fürdőhelyen a vendéglátók már régen ráálltak a repülőtér nyújtotta extrákra. Van olyan bár, ahol a homokba szúrt szörfdeszkákra írják fel, hogy mikor, milyen forgalom várható, melyik időszakban milyen különleges gépek húznak el a strand felett.

De az egyik vendéglátóhely egy nagyfelbontású webkamerát is felszerelt, ami napi 24 órában, jó minőségű hanggal közvetíti Maho Beach történéseit a neten. A http://mahobeachcam.com/ oldalon összehozták a kamera képét a www.flightradar24.com-mal, így egy felületen látni, hogy éppen milyen forgalmat bonyolít a karibi repülőtér, közben a háttérben zúg a tenger, szólnak a nyári slágerek, és időnként felbőgnek a hajtóművek.

Ha jó időben megy fel az ember az oldalra, simán elbámulja a látványt akár félórákig is. Ráadásul időnként a kamerát is mozgatják, így egész nagy területet lehet belátni.

Igazán profi pilótáknak való

Princess Juliana futópályája mindössze 2300 méter hosszú. Keleti végétől nem messze pedig egy 400 méter magas hegy emelkedik. Az eljárás szerint az induló gépeknek az elrugaszkodás után szinte azonnal ki kell fordulniuk dél felé. Mivel rövid a pálya, az óriások maximális teljesítménnyel kezdik meg a felszállást, gyakorta úgy, hogy a pilóták csak akkor engedik ki a fékeket, amikor a hajtóművek már szinte teljesen felpörögtek.

Landolni csak a tenger felől lehet, a felszálláshoz viszont a széltől függően mindkét pályairányt használják. Van olyan, Boeing 747-essel teljesített járat, amit nem tankolnak tele, mivel akkora súllyal nem tudna felszállni a 2 kilométeres pályán. Ezek a gépek valamelyik nagyobb karibi repülőtéren megállnak, és elegendő üzemanyagot vesznek fel, hogy aztán átrepüljék az óceánt.

Mivel a légikikötő kapacitása igencsak véges, és ha késések vannak, előfordul, hogy egyszerre több érkező járatnak is várakoznia kell a tenger fölött, amíg felszabadítják az állóhelyeket. Princess Juliana éves utasforgalma meghaladja az 1,5 millió főt. Az extrém körülmények ellenére a repülőtér életében eddig mindössze három baleset történt.