Eltűnik a pécsi városképet évtizedeken át meghatározó torony. Az 1990 óta üresen álló szellemházat nem sikerült hasznosítani, hosszú huzavona és többszöri kísérlet után most lebontják. A magasház olyan volt, mint egy falu a városban. De vajon miért szerették a lakók?

Hirdetés

1500 vagonnyi törmelék lesz a házból

Évek óta tervezte a pécsi önkormányzat a 25 éve üresen álló toronyház bontását. Az akadályok mostanra elhárultak, így pénteken megindulhatott a nagyszabású munka, ami a tervek szerint az év végéig tart. Az önkormányzat 1,2 milliárd forintot fordít a 25 emeletes épület eltüntetésére. Úgy számolnak, hogy egy szint visszabontása 9-10 napot vesz igénybe. A torony körül védőzónát alakítottak ki, a törmeléket pedig egy a város szélén lévő ideiglenes depóba szállítják, a maradványokat aztán később a többi között útépítéseknél újrahasznosítják. A magasház mintegy 20 ezer tonna vasbetonból épült, a szakértők számításai szerint nagyjából 1500 vagon törmelék keletkezik a következő hónapokban.

Eltértek a technológiai utasítástól és kapkodtak is

A pécsi magasház, amióta a lakók kiköltöztek belőle, Guiness-rekorder lett, Közép-Európa legmagasabb üresen álló épülete. 1974-ben kezdődött az építés, három évvel később be is költöztek az első lakók, azonban hamar kiderült, hogy hibás építési technológiát alkalmaztak.

Egy jugoszláv szabadalomról van szó, ez az ún. IMS utófeszítéses módszer. A PU-paszta, amit a feszítőpászmák és a beton közötti rések kitöltésére használtak, idővel marni kezdte a fémet, és korróziót okozott a pászmákon. Az eredeti technológia másfajta anyagot írt elő, a Pécsen használt paszta azonban gyorsabban kötött, ezért esett rá a választás annak idején.

A magasház a 80-as évek végére életveszélyessé vált. Több lakó azt mesélte, hogy először csak a tapéta kezdett repedni, majd egyre nagyobb rések tátongtak az illesztéseknél, a folyamatosan deformálódó szerkezet miatt horrorisztikus hangokat adott ki a lift is, ahogy alkatrészei súrlódtak az aknában.

Aztán egyre több óvintézkedés lépett életbe, korlátozták például, hogy egyszerre hány ember tartózkodhat az erkélyeken. 1989 végén derült ki, hogy nincs más hátra, a lakóknak menniük kell, méghozzá viszonylag gyorsan. Sokaknak ez életük legborzalmasabb karácsonyát és szilveszterét jelentette. A magasházban élőket három hónap alatt sikerült evakuálni.

Sokan imádták a toronyházat

Cseke Béla az első lakók között költözött be a 13-as szám bűvöletében. A magasházban ugyanis volt 13. emelet, nem úgy, mint az amerikai felhőkarcolókban. Ő ráadásul 1977. augusztus 13-án vette birtokba otthonát. Néhány évet töltött egy garzonban a tizenharmadikon, aztán adódott egy lehetőség és felköltözhetett a 21. emeletre egy jóval nagyobb lakásba.

Az innen nyíló panoráma megfizethetetlen volt. De nem csak ezért szerettek itt élni. Biztonság uralkodott a toronyban, hiszen folyamatos portaszolgálat működött, 10 óra után a portás szigorúan ellenőrizte, hogy ki jön be az épületbe. És noha 800-an zsúfolódtak itt össze, jól működött a közösség, pörgött a közösségi élet, rengeteg programot szerveztek maguknak az itt élők. Volt, aki rálátott a munkahelyére, és otthonról is szemmel tudta tartani, rendben mennek-e a dolgok.

A földszinten posta működött, ami rendelkezett egy külön trezorral. A házban helyet kapott egy bolt, egy orvosi rendelő, de itt volt a Központi Statisztikai Hivatal irodája és több klub is. A legfelső emeleteken művészlakásokat rendeztek be: a lakók találkozhattak Lang Györgyivel, Kulka Jánossal és Mester Istvánnal is.

A pécsi pártbizottság vezetői amikor annak idején meglátták a gyöngyösi magasházat, nagyon megtetszett nekik. Innen jött az ötlet, hogy Pécsnek is szüksége van egy hasonló, nagyjából 80 méteres épületre. A 120 milliós költségvetést ugyan 10 millió forinttal túllépték, de ez akkoriban nem számított. A 248 lakásba két hét alatt költöztették be a 800 embert.

A technológia célja az volt, hogy az épület az erősebb földrengéseknek is ellenálljon. De odafigyeltek a tűzbiztonságra. Ezért építettek be úgynevezett szemöldökös ablakokat, melyek meggátolták a lángok és a magas hőmérséklet átterjedését a felsőbb lakásokra. A műszaki átadás előtt próbát is tartottak, a tűzoltók felgyújtottak egy lakást. A tervek itt beváltak, komoly károk nem keletkeztek, a szemöldökös ablakok jól vizsgáztak.

Karácsonyi „ajándék”

Az evakuálást ’89 karácsonya előtt jelentették be, aztán szépen lassan megindult a lakók kiköltöztetése. Többen úgy emlékeznek, borzalmas élmény volt, amikor az ember pereceket sétált úgy a folyosókon, hogy egy teremtett lélekkel nem találkozott, az ajtók előtt mindenütt dobozok voltak. A városi tévé korabeli felvételein jól látszik, hogy hatalmas volt a felzúdulás, a lakók egy idő után türelmetlenül viselték a bizonytalanságot. Nem mindenki járt jól: akadtak, akik jobb ingatlanhoz jutottak, de a lakók egy része szükséglakásba került. Miután a magasház elnéptelenedett, a legtöbben még reménykedtek, hogy egyszer visszaköltözhetnek ide. Ez a remény aztán elszállt, amikor látták, hogy folyamatosan romlik a torony állaga.

Tervek

2003-ban több mint 350 millió forintot költöttek az épület szerkezetének megerősítésére. A városban több ötlet is felvetődött a torony hasznosítására: álmodtak ide irodaházat, kollégiumot, nyugdíjas otthont, sőt üvegpalotát, de szerettek volna falmászó világbajnokságot is szervezni. Volt egy olyan terv, hogy az emeletek felét elbontják, és ezt követően lehelnek újra életet az épületbe. Semmi sem valósult meg, ahogy múltak az évek, egyre világosabbá vált, hogy nincs más hátra, mint a teljes bontás. Hosszú és bonyolult procedúrák és jogi eljárások, egyeztetések, perek és előkészítés után ez a munka kezdődött el pénteken. A pécsi magasház az év végig szépen lassan eltűnik a megyeszékhely sziluettjéből.