Folyamatos változáson megy át az Aeropark, leánykori nevén a Repülőgép Skanzen a 2-es terminál szomszédságában. A kiállított gépek a magyar polgári repülés egy elég jelentős időszakát mutatják be, a múzeumi őrök pedig folyamatosan sztoriznak, ha érdeklődő látogatóval találkoznak. A távlati cél, hogy Európa egyik legizgalmasabb légiközlekedési élményközpontja és múzeuma jöjjön létre a Liszt Ferenc Repülőtéren.

Hirdetés

12 gép, 60 év

Néhány típust leszámítva az Aeropark minden olyan fontos gépet felvonultat, amelyek évtizedeken át meghatározóak voltak a magyar polgári repülésben. Itt van a LI-2-es, ami az amerikai DC-3-as szovjetek által áttervezett verziója. Az 50-es, 60-as években ilyenekkel bonyolították a belföldi forgalmat. Itt parkol egy IL-14-es. Az 50-es években a Malév ezzel a típussal csatlakozott be a nemzetközi forgalomba.  A parkban látható példány egy plexikupolával is rendelkezik, ami annak idején elősegítette a navigációt. A pilótafülkét azért szerelték fel ilyen speciális ablakkal, hogy a navigátor a csillagok alapján, szextánssal is meg tudja határozni a gép pozícióját és az útvonalát egy olyan térségben, ahol akkoriban még nem volt földi irányítás. Pár évvel ezelőtt egyébként egy lelkes csapat felújította a gép hajtóművét és be is indította a motort.

De megnézhetjük, mekkora helyen dolgozott a hajózószemélyzet az IL-18-ason, a TU-134-esen vagy éppen a „nagyvasnak” nevezett TU-154-esen. Utóbbi a pilóták és az utasok nagy kedvence volt évtizedeken át. A gép amellett, hogy szép volt, erősnek, strapabírónak számított, szinte mindent kibírt. Nem véletlen, hogy amíg csak lehetett, a Malév igyekezett a forgalomban tartani. Két hibája volt: rengeteget evett és zajos volt. Részben ezért is állították le a típust 2001-ben. Az Aeropark múzeumőrei rengeteget sztoriznak erről a gépről, főleg Nagyváthy Sándor, aki fedélzeti mérnökként szolgált a 154-esen. Ő indulás előtt mindig megsimogatta az adott gépet, amit egyébként jellemzően becenevükön szólítottak a pilóták, és amit néha bravúros módon kellett megszerelni két repülés között.

Mintha a 90-es évek elején állnál a reptéri teraszon…

Az utóbbi években akárhányszor eljöttem a reptér mellett, és ráláttam a skanzenre, vagy bejöttem a múzeumba, mindig azok a kirándulások jutottak eszembe, amikor apu a 90-es években kivitt a reptérre. Jegyet váltottunk a teraszra, ahonnan engem órákig nem lehetett elrángatni, mindig „már csak egy” indulást vagy érkezést kellett megvárni. Valószínűleg nem én voltam az egyetlen gyerek, aki ezt játszotta. Akkor még jöttek-mentek a TU-154-esek és a TU-134-esek, amik óriási robajjal emelkedtek a magasba, figyeltük, hogyan vezetik be a gépeket az állóhelyekre, vártam a 737-esek gurulását. Az Aeropark nekem ezt az időszakot hozza elő, amikor a Malév színeiben még bőven lehetett TU-154-est, Boeing 737-est, 767-est, és Fokkert is egymás mellett látni a betonon.

A TU-154-es volt a Szovjetunió első olyan sugárhajtású repülőgépe, melyet eleve polgári célra, utasok szállítására álmodtak meg. A tervezés 1963-ban kezdődött. Először 1968-ban emelkedett a magasba, a sorozatgyártás két évvel később indult meg. A Malév 1973 és 2001 között repült TU-154-esekkel. Eredetileg úgy tervezték, hogy a gépet 5 fős személyzet szolgálja ki.

A Malév legendás és rendkívül szigorú főpilótája, dr. Fülöp András azonban ezzel nem értett egyet, így az ő vezetésével egy olyan altípust alakítottak ki, amelyet két pilóta és egy fedélzeti mérnök repült.

Hirdetés

Ahol a múlt és a jelen találkozik

Nemcsak repülőgépeket vonultat fel az Aeropark, hanem egy sor olyan járművet is, amelyek valamikor a földi kiszolgálást végezték. Van „Fallow me” Wartburg, ami a gépeket vezette be az állóhelyre, régi Lada, amivel az előtér ügyeletesek közlekedtek, de sikerült felújítani olyan Ikarus buszt is, amivel egy időben az utasokat vitték a repülőgépekhez.

Jelenleg ezekkel az Ikarusokkal bonyolítják a reptérlátogatást, ami a park egyik legnépszerűbb programja. A reptértúrák ugyanis az Aeroparkból indulnak és itt végződnek. A látogatás során a repülőtér szigorúan ellenőrzött területein viszik körbe az utasokat, megmutatják, hogyan zajlik a gépek kiszolgálása, hol dolgoznak a tűzoltók. A vendégeket kiviszik az éppen használatos futópálya végére, a bevezető fénysorhoz, ahol igazán dögös fotókat lehet készíteni az érkező, vagy induló járatokról.

Egészen ötletesen az egyik kisbuszban rendezték be a szimulátort, ahol általában egy ún. iskolakört lehet tenni Ferihegy felett. A vendég fogja a botkormányt és tolja előre a gázkart, de mindig van mellette egy oktató, aki segít és a keze alá dolgozik.

A cél egy légiközlekedési élményközpont

Már épül egy meglehetősen valósághű Airbus A320-as szimulátor is az Aeroparkban – mondta Somogyi-Tóth Gábor ügyvezető, aki hozzátette: az idei évtől a Légiközlekedési Kulturális Központnak is felajánlhatjuk a személyi jövedelemadó 1 százalékát. Azt tervezik, hogy az így befolyt pénzből, több gép pilótafülkéjét is felújítják. A távlati tervek között szerepel, hogy Európa egyik legizgalmasabb légiközlekedési élményközpontja jöjjön létre Ferihegyen, aminek akár az 1-es terminál is otthont adhatna, hiszen az 50-es években épült csarnokban évek óta nincs utasforgalom.