A termése kicsit olyan, mint valamilyen földönkívüli tárgy: csillagszerű, hegyes, tüskés. A sulyom régen élelmezési és harcászati célokat is szolgált. A Tisza-tavi védett növény felhasználásával csokoládét készít az idei évtől az abádszalóki Szabó István.

Hirdetés

Évek óta kereste a Tisza-tó ízét, megtalálta

A sulyom egy igazi túlélő és gyorsan szaporodik, kedveli a sekély vizeket. Hatalmas szőnyegeket, mezőket képez minden szezonban a Tisza-tavon és a Tisza mellékfolyóin. Nem könnyű ezeken a szőnyegeken átjutni motorcsónakkal, mivel a növény könnyen feltekeredik a motor csigájára és rontja a gép teljesítményét, így érdemes ezeket a területeket elkerülni.

Szabó István az abádszalóki Vitorlás vendégház tulajdonosa sokáig foglalkozott vidékfejlesztéssel, ezen belül a helyi termékek népszerűsítésével. Régóta gondolkodott azon, hogyan lehetne egy olyan édességet létrehozni, ami kifejezetten jellemző a Tisza-tóra. Azt tudta, hogy valamilyen csokoládét szeretne alkotni, csak azzal nem volt tisztában, mit kellene hozzáadni a masszához. Aztán egyszer csak bevillant neki a sulyom, hiszen a vízinövény termését régen is használták élelmezésre.

Kísérletezésbe kezdett, hogyan lehetne úgy feldolgozni a sulymot, hogy harmonizáljon a csokoládéval. Több hónapot dolgozott a konyhában, amíg összeállt a recept és megszülettek a bonbonok, amik az „Egy csepp Tisza-tó” nevet kapták.

A hadászatban is keresett volt a sulyom

A vízinövény termése olyan, mint valamilyen földönkívüli tárgy: szürkés-feketés, csillagszerű, hegyes, tüskés. Ha valaki véletlenül belelép, fájdalmas sérülést is szenvedhet. Régen nem véletlenül használták például arra, hogy felszórták a házak környékét, így ha illetéktelen behatoló érkezett, és rálépett, biztosan feljajdult, a háziak pedig tudták, hogy nemkívánatos személy lebzsel az otthonuk körül. Arra is volt példa, hogy parittyából lőtték ki a csillagformájú, keményre szárított termést, sőt egy időben méreganyagba mártották és kiszórták a hadiutakra, hogy így sebezzék meg az ellenséget.

Gesztenyés ízek a víz alól

A sulyom termése gesztenyés ízű. Régen is felhasználták a konyhában, lisztet és sűrítőanyagot is készítettek belőle, több receptben is szerepelt. Elsősorban a szegények asztalán volt gyakori. Mivel a vízinövény védett, ezért a szüreteléshez engedélyt kell kérni a természetvédelmi hatóságtól. Szabó István ezt is megszerezte, begyűjtött egy jó adagot és munkához látott: főzte, szárította, őrölte, aztán számolta az anyaghányadokat, míg végül összeállt a Tisza-tó csokoládéinak receptje. A sulyomból először lekvárszerű anyagot készít, ezt adja hozzá az olvasztott csokoládéhoz. Az eredmény egy kifejezetten lágy csokoládé, amelyben felfedezhető az enyhén gesztenyés íz. De párlat is készült a sulyomból, amit az ötletgazda szintén összeházasított a csokival. A bonbonokat vásárokon is kínálja Szabó István, aki azt reméli, hogy az „Egy csepp Tisza-tó” hamarosan a turisták és vendégek körében is keresett lesz.

A Tisza-tó hazánk második legnagyobb vízfelülete, leánykori nevén Kiskörei víztározó. 127 négyzetkilométeren terül el. Amikor 1973-ban elkészült a kiskörei duzzasztó és erőmű, a tározó még árvízvédelmi és mezőgazdasági célokat szolgált, a többi között azt, hogy megkönnyítse az öntözést az Alföld közepén. Szépen lassan a turisták is felfedezték, a 80-as évek végén és a 90-es évek elején az ország egyik legkedveltebb turistacélpontjává vált. Egyre több látványosság várja a pihenőket: ártéri tanösvények, madárvárták épültek, Poroszlón elkészült a térség élővilágát bemutató ökocentrum, Tiszafüreden pedig átadták a kerékpárosok minden igényét kiszolgáló kerékpáros központot. Noha a tározó alig múlt 40 éves, a legtöbb helyen olyan érzése támad a turistának, mintha egy ártéri őserdőben járna.