Sűrű erdő, mediterrán hangulat, természetközeli élmény. A strand mögött meredek hegyoldal, ahol a zöld ezernyi árnyalata felfedezhető. A parttal párhuzamosan, sűrű erdőben kanyarog a keskeny út, ami az erdei iskolánál és a félsziget festői horgásztanyájánál ér véget. Nyugis fürdőhely, ahonnan egyébként jókat lehet túrázni.

Hirdetés

Évekig csak az ismerőseimtől hallottam Sajkodról. Ők megszállott rajongói ennek a kis eldugott, az erdő szélén rejtőzködő üdülőtelepnek a Tihanyi-félszigeten. Sajkodnak van egy nem túl népes, ám annál lelkesebb rajongótábora. Ezt a rajongást akkor értettem meg én is, amikor egyik éven volt egy kis időm, és úgy döntöttem, lekanyarodok a 71-es főútról a Sajkod táblánál. Nem bántam meg, szerintem ti sem fogjátok!

A félsziget másik oldalán fekvő Tihanyhoz tartozó Sajkod egy néhány utcából, kedves nyaralókból álló településrész. Nyugodt, kedves, de nem feltétlenül ez az érdekes, hanem ami utána következik: a félsziget szélén, a víz mellett kanyargó kis út, ami az erdő mélyén ér véget. Pár évvel ezelőtt a We Love Balaton oldalon –viccesen – strandszektához hasonlították az itt pihenő közösséget és van ebben valami. A falatka strandot kevesen ismerik, nem egy tömeghely, de aki egyszer járt itt, az nagy valószínűséggel beleszeret.

A sajkodi strand egy egészen keskeny csík, ahonnan gyönyörű panoráma nyílik a tóra kelet, délkelet, Balatonudvari, Révfülöp és Boglár felé. Nincs itt semmi extra: pár hangulatos, kicsit retro büfé az erdő alján, ahol egyébként kifejezetten jó a lángos, a hekk és a palacsinta, néhány kölcsönző és kb. ennyi. A környezet és a természet teszi igazán egyedivé. A strand mögött sűrű erdő, meredek hegyoldal, kicsit mediterrán hangulat. Ha egy kicsit kiúszunk a Balatonban és megfordulunk, gyönyörű látvány a Csúcs-hegy és környéke.

Egyik nyáron Földvárról vitorlással jöttünk át Sajkodra, a strand előtt horgonyoztunk le. Nem akartuk kihagyni az itteni lángost. A négyfős csapatból ketten vállaltuk, hogy kiúszunk érte. Feltankoltunk a parton, félórára béreltünk egy vízibiciklit, hogy áztatás nélkül vigyük fel a hajóra a kaját. Amikor a kölcsönzős meglátta, hogy mire készülünk, felröhögött és még kedvezményt is adott.

A strandtól még kb. 2 kilométeren át folytatódik a keskeny aszfaltút a parttal párhuzamosan. Olyan sűrű az erdő, hogy a lombkorona bőven összeér, így olyan érzése van az embernek, mintha egy természetes alagútban haladna. Aztán egyszer csak kibukkanunk a Balaton-felvidéki Nemzeti Park erdei iskolájánál, ami gyönyörű természeti környezetben épült.

Ennek szomszédságában a MOHOSZ horgásztanyája áll, aminek bérlete körül tavaly kisebb viszály alakult ki, akkor a szövetség azt ígérte, hamar rendezik a helyzetet és a tanya ismét a pihenés és a szervezett horgásztatás szolgálatába áll. Az itteni vendégszobák többsége panorámás, itt eltölteni néhány éjszakát igazán természetközeli élmény.

10 évig itt működött a Teázó az erdő mélyén, ami a bakancsos turisták, természetbarátok és a bringások valóságos zarándokhelyévé vált. Százféle teából lehetett választani, volt levendulás is, a háziak pedig különleges süteményeket kínáltak: családi recept alapján készült kekszet, gesztenyés mascarponés szeletet, túrótortát a lisztérzékenyeknek. A teázó a bérleti szerződés felmondása miatt átköltözött a szomszédos Aszófőre, ahol egyébként ugyanazzal a kínálattal várják a vendégeket, mint a félszigeten.

Ha már unalmas a strandolás, és nincs túl nagy hőség, akár jó kis túrára is indulhatsz innen. A terep nem a legkönnyebb, de nem is a legdurvább. Ha követed a jelzéseket, kellemes sétával, természetvédelmi területen juthatsz el például a tihanyi révig.