A főutca egyik oldalán, mintha bezuhant volna egy gigantikus kőtömb a házak közé. Ez az első benyomásod. Ha jobban megnézed, valójában nem zuhant semmi sehová, csak fifikásan körbe- illetve beépítették a sziklát a helyiek. Setenil de las Bodegas központjában sok helyen nincs szükség napernyőkre, maga a szikla a napernyő. Barlanglakások, keskeny házak, professzionális helykihasználás. Megmutatjuk Andalúzia egyik gyöngyszemét.

Hirdetés

Ha Dél-Spanyolországban nyaraltok, ez a falu tényleg megér egy kanyart. Setenil Malagából autóval kb. egy óra alatt elérhető, de nem kell többet kocsikázni akkor sem, ha Estepona környékéről megyünk fel a hegyekbe. A sziklákba és a meredek hegyoldalba vájt faluban akár egy éjszakát is érdemes eltölteni, ha éppenséggel egy andalúz körúton vagyunk, és szeretnénk a hagyományos hotelnél egy kicsit különlegesebb helyen, mondjuk egy barlanglakásban megszállni. Setenil de las Bodegas egy igazi gyöngyszem 700 méteres magasságban, a kissé kies, de rendkívül változatos dél-spanyolországi tájon.

A falu a Trejo folyó meredek, szinte szurdokszerű völgyébe épült, nagyon keskeny, szerpentines utcákból áll, ahol még a kisebb autókkal is olyan érzése van az embernek, mintha egy bonyolult vezetéstechnikai pályán gyakorolgatna. Megérkezel az országút felől, eléred a folyót és lekanyarodsz a centrumba, pár méter után pedig azon izgulsz, nehogy meghúzd a bérautót, hány centi van a tükrök és a fal között, be tudod-e venni a derékszögű kanyart a sikátor végén, fel tudsz-e kanyarodni a szűk hídra, elviszed-e a kávézó valamelyik asztalát, amikor végiggördülsz a terasz közepén, illetve hol parkolj le úgy, hogy elég hely maradjon a kocsi mellett egy másik autónak.

Setenilben szinte minden háznak van némi kapcsolata a sziklákkal, de a centrumban a legtöbbet úgy alakították ki, hogy kivájták a hegyet, a mélyedés elé pedig felhúztak egy falat. Mivel a folyóvölgyben nincs túl sok hely, így meglehetősen keskeny, 1-2 szintes épületek állnak az utcákban. Rengeteg a kiadó szoba, de akár komplett házat is ki lehet bérelni (50 Euró/éj), amelyek között igazi barlanglakásokat találhatunk, ahol a szobákban kénytelen az ember behúzni a nyakát, különben állandóan beveri a fejét a letapétázott, girbegurba sziklafalba.

Nekünk a Casa Ruralt sikerült lefoglalnunk, ami egy kétszintes, háromszobás családi ház a folyó mellett. Felül volt egy egészen apró, kb. 3 négyzetméteres terasz, ahová a 150 centis ajtón valósággal úgy kellett kibújni, és ahol maximum a hobbitok fértek volna el kényelmesen.

A főutca egy szakaszán egymást érik a kedves, hangulatos éttermek, bárok, kávézók, a teraszok azonban mindig huzatosak és árnyasak a belógó sziklák miatt. A magasból kúszónövények lógnak le, olyanok, mint egy 8-10 méteres sötétítőfüggöny. Folyamatos a madárfütty, a sziklát kifejezetten kedvelik a fecskék.

Délután és este nagyon jókat lehet enni, zamatosak az itteni borok, a reggelihez azonban nem olyan könnyű hozzájutni. Délelőtt 11 körül szerettünk volna harapni valamit, három helyen is próbálkoztunk. Amikor az étlap és a reggeli felől érdeklődtünk, a pincér valósággal összerezdült, és közölte, hogy errefelé délután egy előtt az étlapot sem hozzák ki, de kávét boldogan főz nekünk.

Setenil de las Bodegas arról kapta a nevét, hogy évszázadokkal ezelőtt jelentős bortermő vidék volt, ennek azonban a filoxérajárvány vetett véget az 1800-as évek második felében, ami kipusztította az értékes ültetvényeket. A helyiek aztán váltottak: miután a borászatok tönkrementek, sokan állattartással kezdtek foglalkozni.

Egyébként valamikor a 12. század környékén a mórok kezdték a sziklákba vájni az otthonaikat, hogy nagyobb biztonságban tudják magukat. Setenil akkoriban olyan lehetett, mint egy természetes erődítmény. Az elképzelés bevált, hiszen a város a keresztes hadak támadásainak is sokáig ellenállt, csak az 1400-as években tudták elfoglalni.

Jó állapotban maradt fenn a falu fölé tornyosuló erődítmény egy része, amit annak idején még a mórok kezdtek építeni. A szögletes kőtornyot renoválták, ma is látogatható, meredek lépcsőkön juthatunk fel a felső szintre, ahonnan 360 fokos panoráma nyílik a város hófehér házaira, lépcsőzetes utcákra, a kanyargó folyóra és a környező hegyekre. Setenilt a 12-13. században számos hasonló torony védte. Mellette áll a Boldogasszony templom, amit a 15. században kezdtek építeni. A toronyhoz hangulatos, de meredek, kanyargós út vezet fel. A fordulókban kedves tereket alakítottak ki, ahol érdemes pár percre megpihenni.

Tipp: Setenil de las Bodegast praktikus egy kitérőre felfűzni, ha Costa del Solon nyaralsz. Induljatok el Malagából, menjetek fel a hegyekbe, álljatok meg Setenilben, aztán a hasonlóan izgalmas és varázslatos Rondában, majd kanyarodjatok dél felé, ejtsétek útba a másik híresen hófehér falut, Casarest, és így térjetek vissza a tengerhez valahol Estepona környékén.