Szimfonikus zenekarban játszik, online órákat ad portugál nyelvből és magyarokat kalauzol a mediterrán országban. Krisztina kilenc éve él Portugáliában és nem csak a „kötelező” látnivalókat, a történelmi emlékeket mutatja meg, a portugál hétköznapokból is ízelítőt ad. Örömmel visz családokat kirándulni Lisszabonban és környékén, nem rohan, mindig hagy időt arra, hogy a vendégek magukkal is foglalkozzanak.

Hirdetés

Portugália nem egy tipikus mediterrán ország, a kontinens szélén, az óceán partján sokkal visszafogottabban, nyugodtabban élnek, mint Spanyolországban vagy Olaszországban. Ahogy Krisztina fogalmaz: itt nem sietnek élni, sok mindennek megadják a módját, minden kicsit lassabb. Gyakran látni, hogy a szombati kávézás szinte egy szertartás, akár két órát beszélgetnek egy 70 centes kávé felett egy kellemes teraszon, az idősek kiöltöznek a hétvégi baráti találkozójukhoz, vagy órákon át lófrálnak a belváros hangulatos utcáin. A visszafogottság mellé mértékletesség is társul, a pénteki buli sem feltétlenül az ivászatról szól a szórakozó negyedekben. Lisszabon egy kifejezetten nyitott, befogadó hely, nem véletlenül mondják, hogy a tolerancia városa.

Krisztina a túra előtt mindig felméri a vendégek igényeit, megkérdezi őket, hogy mire kíváncsiak, mit szeretnének csinálni abban a néhány napban, és ennek megfelelően állítja össze a programot, ügyelve arra, hogy a városnézés ne egy rohanás legyen, ne a kötelező látnivalók kipipálásáról szóljon. Szívesen sétál családokkal, de többször volt már 40-50 fős csoportja, nem régiben pedig magányos kalandorokat vitt körbe Lisszabonban. Az is előfordul, hogy fiatalok vásárolnak a szüleiknek portugál repjegyet, foglalnak nekik szállást, és egy hétre Krisztina gondjaira bízzák az időseket. A fiatal idegenvezető kifejezetten szeret „családbarát” túrákat összeállítani, és ha kell, autót vagy buszt bérel, vonatjegyet vásárol, belépőket intéz.

Az alaptúrákban általában nincs benne a 28-as, mivel a világ egyik leghíresebb villamosára nem könnyű feljutni, pláne egy 10-15 fős csoporttal. Krisztina azt kéri a vendégektől, hogy a villamosos városnézést oldják meg egyénileg. Lisszabonban viszont arra is van lehetőség, hogy a turisták – ha úgy tartja kedvük – kibéreljenek egy történelmi kocsit. A villamos ilyenkor a folyóparton, a város szívében, a Praca do Comercion veszi fel az utasokat és kiviszi őket Belémbe, a Jerónimos kolostorhoz. Krisztina is vezetett már ilyen villamosos túrát, ami azért volt izgalmas, mivel 45-50 percbe kellett belesűrítenie mindazt, amit 2-3 óra alatt szokott elmesélni.

A fiatal idegenvezető igyekszik úgy összerakni a programot, hogy a portugál hétköznapokból is ízelítőt kapjon a vendég. Sokat használják a tömegközlekedést, elviszi őket a környék legszebb és leghíresebb piacaira kóstolgatni, séta közben megállnak egy-egy hangulatos helyen kávézni, vagy bekapni egy Pastel de Natat.

Hirdetés

Egy hétvége nem elég Lisszabonra. Négy napot mindenképpen érdemes a portugál fővárosra szánni, főleg ha a környéken is szét akarunk nézni, és meg akarunk lepődni mondjuk Sintrában, a paloták városában, a portugál királyok nyári székhelyén, vagy az óceán partján, Cascaisban a királyi családok kedvelt üdülőhelyén, ha látni akarjuk Európa legnyugatibb pontját, a sziklákat és a világítótornyot, a lélegzetelállító Cabo da Rocat, illetve a Boca do Infernot, a Pokol száját, szintén nem messze Lisszabontól. Ha a legendás zarándokhelyet, Fatimát és az egykori fővárost, Portót is fel akarjuk venni a bakancslistára, minimum egy héttel számoljunk – magyarázza Krisztina. Portóba akkor érdemes menni, ha ott is alszunk, mivel egy nap alatt megjárni a Lisszabon-Porto távolságot és még a várost is látni, rendkívül fárasztó. Éjjel vagy korahajnalban kell útra kelni és csak késő esete érünk vissza. A vendégek inkább vonattal akarnak átruccanni a borairól híres történelmi városba, pedig sokkal kényelmesebb, gyorsabb és általában olcsóbb is felülni egy belföldi repülőjáratra. A gép 50 perc alatt ott van, ráadásul a TAP Portugal újabban óránként indítja a járatokat a két város között.

Miközben beszélgetünk, épp a Felvidékről hívják Krisztinát. A nem sokkal korábban megküldött négynapos programról egyeztet a hamarosan érkező turistákkal, hogy melyik nap merre menjenek, megvan-e a vonatjegy Portóba, ki és hol fogja várni a csoportot. Nemcsak Magyarországról, hanem Szlovákiából és Romániából is sokan fordulnak Krisztinához, hogy segítsen megtervezni és lebonyolítani a portugáliai kiruccanást. Az idegenvezető igyekszik rugalmasan kezelni a dolgokat, ha menetközben érkezik még valamilyen egyéb kérés, akkor megpróbálja azt is teljesíteni.

Krisztina rajong Lisszabonért, a belvárosban, a Martim Moniz közelében él családjával, mint mondja, nagyon érzi a főváros ritmusát és lüktetését, így könnyen tud átadni valamit ebből a hangulatból. Több helyen élt már, a többi között Coimbrában, ahol egyetemre járt. Ha ideje engedi, folyamatosan csatangol az országban, a nyári szabadságát Portugália északi részén töltötte, családjával igyekezett felfedezni a Portótól északra húzódó különleges hangulatú vidékeket, de nem sokára indulnak az Azori-szigetekre és készülnek Madeirára is. Lisszabon szerinte azért is szerethető, mert egy emberi léptékű város, ahol ugyan 600 ezren élnek, de mégsem érzi azt az ember, hogy egy óriási, átláthatatlan, túlzottan nyüzsgő helyre csöppent.