Ezen a nyáron Budapest egyik legvagányabb találka- és a közösségi tere volt a Szabadság híd, amit a budai felújítások miatt több hónapra megkaptak a gyalogosok. Volt itt lánykérés, játékasztal, minikoncert, flashmob, tánc, jóga és edzés is. Sokan, sokféle módon használták a hidat, és a szociológus szerint ez így van rendjén.

Hirdetés

Vasárnaptól visszaáll a régi közlekedési rend a Szabadság hídon, miután befejeződött a budai villamosvonalak felújítása. Reggeltől ismét járnak a szerelvények a hídon. Ezzel búcsút inthetünk az idei nyár egyik legizgalmasabb közösségi terének, amit a lezárás után pillanatok alatt vettek birtokba a városlakók és a turisták.

Jó buli volt…

Épp, hogy leállt a forgalom a nyár elején, tömegek jelentek meg a Szabadság hídon. Voltak, akik csak ide beszéltek meg találkát, dumálgattak, sörözgettek, de sokan belvárosi napozóként használták a hidat, ha volt egy kis szabadidejük, sütkéreztek egy kicsit. Esténként rendszeresesen több ezres tömeg gyűlt össze, szinte mindig szólt a zene, voltak koncertek, szóltak a dobok, búgott a didgeridoo, pengették a gitárokat. Aztán jöttek a táncosok, volt mindenféle latin hangulatú buli, aztán swing, de daloltak éppen arrafelé járó kórusok is. Több alkalommal szerveztek közösségi reggelit és pikniket a hídra, hajnalonként pedig a jógások is feltűntek a hídpályán, a csoportok több alkalommal a Duna felett indították a napjukat. Lehetett látni kellemesen ringatózó függőágyakat, de még mobil játékasztalokat is.

Becsülni sem lehet, hány százezer vagy millió fotó, szelfi készülhetett, ami nagyon jó reklám volt a hídnak és egyáltalán Budapestnek. Jegyes párok érkeztek fotózásra, és több alkalommal lánykérés is volt a Szabadság hídon. Egészen extrém fotók is készültek, hiszen júliusban még meglehetősen magasra, nagyjából a címer szintjéig fel lehetett jutni. A bátrabbak mentek is, nem zavarta őket a szédítő mélység. A nyár második felében ezeknek a mutatványoknak megpróbáltak véget vetni a hatóságok. Először a polgárőröket parkoltatták le a híd közepére, hogy letereljék a veszélyes magasságba merészkedőket, aztán némi sufnituninggal lerekesztették a tartószerkezetet és a feljárót az egyik lámpaoszlopnál. A partynak most vége, holnaptól visszazökken minden a régi kerékvágásba.

Az, hogy ilyen sokan valósággal rákattantak a hídra, kódolva volt a lezárásba – nyilatkozta még a nyár közepén az Élmény&Világnak Kocsis János Balázs szociológus, a BME oktatója. A városkutató szerint a Szabadság híd-jelenség ékes példája annak, hogyan lehet, kell, érdemes használni új közösségi tereket. Egy átlagos hétköznapon sokan csak átsuhannak a hídon, most viszont volt idő arra, hogy nézelődjön az ember és felfedezze azt a környezetet, amibe a patinás átkelő épült. Kocsis János Balázs úgy látja: a jelenség nem egyedi. Megjelent egy olyan generáció, amelyik egészen jól meri használni a várost és a közösségi tereket. Azokat a fiatal turistákat is meg lehetett figyelni, akik nem elégednek meg a hagyományos útvonalakkal, a Vörösmarty térrel, a korzóval, a Váci utcával, egészen egyszerűen fel akarják fedezni maguknak a várost, ők is jelen voltak a Szabadság hídon. Egész évre nem lehet és nem is érdemes lezárni a hidat, hiszen télen aligha lenne ennyire népszerű, azon viszont el lehet gondolkodni, hogy bizonyos időszakokban, ősszel, tavasszal, egy-egy kellemes hétvégén visszakapják a gyalogosok és a bringások a Szabadság hidat, ennek borítékolhatóan óriási sikere lenne – véli a szakember.

A Szabadság híd – régi nevén Ferenc József híd – 1896-ban készült el, a főváros harmadik átkelője volt. Megépítéséről pár évvel az után határoztak, hogy beindult a forgalom a Margit hídon. Az 1860-as 70-es években jelentős bevétel származott a hídvámokból, a városvezetés úgy határozott, hogy ezt az összeget egy újabb átkelőre fordítják. A híd végül Fekeházy János tervei alapján épült meg. A munka 1894-ben indult, egy évvel később pedig már álltak is a hídfők. 1945-ben a visszavonuló németek több másik híddal együtt felrobbantották, egy évvel később azonban sikerült helyreállítani.

Hirdetés