Több, mint 25 évig állt üresen a pécsi városképet alapvetően meghatározó magasház. A lakókat 1990-ben költöztették ki. Számos elképzelés felvetődött, hogyan lehetne hasznosítani a 25 emeletes tornyot, ezekből azonban semmi sem valósult meg. A bontás hamarosan befejeződik, már csak egy néhány emeletes torzó maradt a szellemházból.

Hirdetés

Szintről szintre

Többszöri kísérlet és hosszú huzavona után idén tavasszal indulhatott meg a pécsi magasház bontása. Speciális daruk és gépek segítségével emeletről emeletre bontották vissza a hatalmas épületet, ami azért sem volt könnyű mutatvány, mivel egy lakótelep közepén áll, a szomszédos épületek viszonylag közel vannak a toronyhoz. A munka a végéhez közeledik, már csak a torony középső része látható, 3-4 négy emelet van még hátra, amihez már daru sem kell. A környező épületekben élők közül többen is megörökítették a bontást és látványos timelapse videókat töltöttek fel a netre.

Az önkormányzat nagyjából 1,2 milliárd forintot fordít a 25 emeletes épület eltüntetésére. Korábban úgy számoltak, hogy egy szint visszabontása 9-10 napot vesz igénybe. A torony körül védőzónát alakítottak ki, a törmeléket pedig egy a város szélén lévő ideiglenes depóba szállították, a maradványokat aztán később a többi között útépítéseknél újrahasznosítják. A magasház mintegy 20 ezer tonna vasbetonból épült.

De mi lesz a magasház helyén?

Az önkormányzat úgy tervezi, hogy az elbontott toronyház helyén zöldterületet alakít ki. Felvetődött, hogy az épület egy egészen kicsi részét meghagyják, amolyan mementóként, ezt az ötletet azonban elvetették. Ennek ellenére nem kizárt, hogy készül egy műalkotás, ami Pécs legmagasabb épületének állít emléket. Nyár végén akciót hirdettek, amelynek keretében bárki hazavihetett egy darabot a szellemházból, sőt ajándéktárgyak, hűtőmágnesek is készültek a maradványokból, például a feszítőpászmákból.

Ez okozta a torony vesztét

A pécsi magasház, amióta a lakók kiköltöztek belőle, Guiness-rekorder lett, Közép-Európa legmagasabb üresen álló épülete. 1974-ben kezdődött az építés, három évvel később be is költöztek az első lakók, azonban hamar kiderült, hogy hibás építési technológiát alkalmaztak. Egy jugoszláv szabadalomról van szó, ez az ún. IMS utófeszítéses módszer. A PU-paszta, amit a feszítőpászmák és a beton közötti rések kitöltésére használtak, idővel marni kezdte a fémet, és korróziót okozott a pászmákon. Az eredeti technológia másfajta anyagot írt elő, a Pécsen használt paszta azonban gyorsabban kötött, ezért esett rá a választás annak idején.

A technológia célja az volt, hogy az épület az erősebb földrengéseknek is ellenálljon. De odafigyeltek a tűzbiztonságra. Ezért építettek be úgynevezett szemöldökös ablakokat, melyek meggátolták a lángok és a magas hőmérséklet átterjedését a felsőbb lakásokra. A műszaki átadás előtt próbát is tartottak, a tűzoltók felgyújtottak egy lakást. A tervek itt beváltak, komoly károk nem keletkeztek, a szemöldökös ablakok jól vizsgáztak.

A magasház a 80-as évek végére életveszélyessé vált. Több lakó azt mesélte, hogy először csak a tapéta kezdett repedni, majd egyre nagyobb rések tátongtak az illesztéseknél, a folyamatosan deformálódó szerkezet miatt horrorisztikus hangokat adott ki a lift is, ahogy alkatrészei súrlódtak az aknában. Aztán egyre több óvintézkedés lépett életbe, korlátozták például, hogy egyszerre hány ember tartózkodhat az erkélyeken. 1989 végén derült ki, hogy nincs más hátra, a lakóknak menniük kell, méghozzá viszonylag gyorsan. Sokaknak ez életük legborzalmasabb karácsonyát és szilveszterét jelentette. A magasházban élőket három hónap alatt sikerült evakuálni.

A pécsi pártbizottság vezetői amikor annak idején meglátták a gyöngyösi magasházat, nagyon megtetszett nekik. Innen jött az ötlet, hogy Pécsnek is szüksége van egy hasonló, nagyjából 80 méteres épületre. A 120 milliós költségvetést ugyan 10 millió forinttal túllépték, de ez akkoriban nem számított. A 248 lakásba két hét alatt költöztették be a 800 embert.