A 20-as években előfordult, hogy 70 centis jégpáncél borította a Balatont. A két világháború közötti időszakban kifejezetten erős téli szezonokat könyvelhettek el a parti szállásadók. Hiába a mínuszok, zajlott az élet a tóparton és a jégen, tömegek érkeztek Pestről, hogy szórakozzanak, pihenjenek, kikapcsolódjanak. Tombolt a curling-őrület, siklottak a jégvitorlások, egymást érték a természetes jégpályák, a parton pedig motorral vontatták a síelőket.

Hirdetés

Már a 19. században is komoly fejtörést okozott, hogyan lehet megtoldani a nyári szezont a Balatonnál. Számtalan kísérlet volt, de ez a legjobban talán a két világháború közötti időszakban sikerült. A beszámolókból, a fennmaradt tudósításokból úgy tűnik, az 1930-as években kifejezetten tartalmas téli szezonok voltak a magyar tengernél gazdag kínálattal. A programok egy része a helyi hagyományokra, mezőgazdasági munkákra, például a nádaratásra, disznóvágásra épült, de aztán eléggé hamar beindult a sportélet is. Nem véletlenül, hiszen akkoriban eléggé kemény telek voltak, és a tó befagyott vize jó lehetőségeket kínált.

Fenékig befagyott a Balaton

1928-ban előfordult, hogy a tavat 72 centis jégpáncél borította. Az azt követő teleken 20-25 centi körül volt az átlagos jégvastagság. Ez arra is lehetőséget adott, hogy jégvitorlásokkal, fakutyákkal átszeljék a tavat a turisták, a kereskedők és a halászok. A vastag jégpáncél nem csak a turizmusnak kedvezett, gazdasági szempontból is fontos volt, hiszen meg kellett tölteni a jégvermeket: még az 50-es évek elején is ezen múlt, meddig tudják eltartani, hogyan tudják tartósítani például a télen kifogott és feldolgozott halat. Kemény teleken hatalmas táblákban, vagonszám vágták ki a jeget a tavon.

Menő sportok a jégen

Már a 19. század végén létrejöttek az első sportegyesületek a Balatonnál, melyek a téli programokat is szervezték. Számuk a 30-as évekre jelentősen megugrott. Rengeteg gyönyörűen letisztított, körbekerített korcsolyapályát jelöltek ki a települések előtt, rendszeresen tartottak jégkorong bajnokságokat. Folyamatosan siklottak a jégvitorlások, melyek a – beszámolók szerint – erős szélben akár a 120 km/órás sebességet is elérték. Egészen korán megjelent a curling, ami az 1900-as évek elején javában úri sportnak számított, a második világháborúig pedig reneszánszát élte. Nemcsak a jégen zajlott az élet.

Amikor sok hó esett, a parton népszerű volt a lovas jöring, ami a síelés egy speciális változata. Később a lovakat motorra cserélték, gyakori látvány volt a szállodák és az üdülők kertjében, hogy folyamatosan bőgő motorbiciklik vontatják a fák között szlalomozó síelőket. Az első fakutyák a Kiegyezés után jelennek meg a Balatonnál, elsősorban osztrák mintára. A parton szinte mindenki rendelkezett ilyen szerkezettel, de a szezonban sok helyen lehetett bérelni fakutyát, főleg azokban az időszakokban, amikor fakutyás versenyeket hirdettek a téli sporthetek keretében.

Tudósok a jégen

Cholnoky Jenő a Balaton megszállott kutatója volt. Ő mondta, hogy a révfülöpi Fülöp-hegyről nyílik a világ egyik legszebb tája. Cholnoky professzor télen sem pihent. Gyakran előfordult, hogy több héten át a jégen végzett vizsgálatokat egy fűthető sátorban. Ilyenkor szó szerint kiköltözött a tóra. A Keleti-medencében felállított sátrat számtalanszor megosztotta Eötvös Loránddal, aki szintén a befagyott tavon kísérletezett a világszerte ismert torziós ingájával.


A századfordulón még azért nem beszélhetünk klasszikus téli szezonról, mivel akkor még nem történt meg a vízszabályozás, nem készültek el a védművek és kikötők, a parti sávot gyakran ostromolta a természet. A jég feltorlódása okozta a patinás siófoki fürdőház vesztét is. Az egységes Balaton-politika csak a 30-as években jelenik meg.


Wellness 80 évvel ezelőtt

Kádfürdő, orvosi felügyelet, kurszalon, zene, étterem, sport – ilyen szolgáltatásokat nyújtottak a térség legmenőbb szállodái Siófokon, Almádiban, Füreden, Kenesén, Keszthelyen. Ezek hasonlóan működtek, mint a mai wellness hotelek. Ekkoriban sokan érkeztek Budapestről a Balatonhoz, hiszen a térség könnyen elérhető volt a déli vasútnak köszönhetően. Ugyanakkor egyáltalán nem volt drága hely a tópart, így számos réteg találta meg a számítását a hideg hónapokban is. Persze télen nem közlekedtek az ún. filléres vonatok, melyek júniustól augusztusig a fürdőzőket szállították a fővárosból.  Még 1945 után is nagy forgalmat bonyolítottak a tóparti települések a téli időszakban, hiszen a szervezett üdültetés nagyban működött, népes csoportokban érkeztek a munkások. Számtalan propagandatudósítás látható erről a filmhiradokonline.hu oldalon. Később, a Kádár-korszak már nem nagyon foglalkozott a téli Balatonnal.


Balatoni filmhíradók