Lélegzetelállító szirtek, mesés strandok, azúrkék tenger, lépten-nyomon erődítmények és őrtornyok, legendás filmhelyszínek, keszekusza úthálózat, világháborús emlékek és múzeumok, vajszínű városok, kedves halászfalvak, élő történelem. Hol egyértelműen Európában, hol az arab világ szélén érzi magát az ember. Málta télen és tavasszal gyönyörűen zöldell, a nyári hónapokban viszont egészen más képet mutat. Hiába kicsi és nem kell nagy távolságokat megtenni, egy hét alatt szinte lehetetlen mindent felfedezni. Íme néhány tipp az Élmény&Világtól a máltai bakancslistához.

Málta az Európai Unió legkisebb tagállama, kiterjedése akkora, mint fél Budapest. Lakosainak száma nem éri el a félmilliót. 2018-ban Valletta lesz Európa Kulturális Fővárosa. 1964-ben vált függetlenné Nagy-Britanniától. Mivel stratégiai helyen fekszik, számtalan nagyhatalom akarta megkaparintani a viharos évszázadok során. Egykor közvetlen összekötetése volt Szicíliával, a természetes földnyelvet azonban elnyelte a Földközi-tenger.

Málta nagy ostroma 1565-ben volt, a török seregek hónapokon át támadták a szigetet. A Szuverén Máltai Lovagrendnek azonban sikerült elhárítania a veszélyt és visszaverték a támadást. Ezt követően indult meg az új főváros, Valletta építése, amit úgy terveztek, hogy ellenálljon a jövőbeni támadásoknak. Rendkívül gyorsan, néhány év leforgása alatt felhúzták a robosztus falakat és bástyákat, és élettel töltötték meg az erődvárost. 1732-ben nyílt meg Málta első színháza.

Bakancslista Máltán

Ringatózó színes csónakok armadája

Marsaxlokk egy bájos halászfalu a sziget keleti csücskében. Legnagyobb számban itt láthatók a tipikus máltai halászhajók és csónakok, melyeket jellemzően kék-sárgára festenek, és szinte mindegyiken megtalálható Ozirisz szeme. A hangulatos kikötőben vasárnap jelentős tömegek fordulnak meg, hiszen ekkor tartják a nagypiacot, ahol korábban főleg halat árultak, de ma már minden megtalálható. Marsaxlokk ma is halászatból él, a sziget jelentős részét és a fővárost innen látják el friss kardhallal, tonhallal, makrélával. Kedves éttermek, bárok, kávézók sorakoznak a parton, több helyen utcazenészek tolják a kellemes máltai dallamokat. Itt sikerült belefutni Bennybe, aki évente többször megfordul Budapesten is.

Popeye, zombik, gladiátorok: filmes helyszínek

Az elmúlt években Budapesten is megtapasztalhattuk, milyen amikor néhány utcát megszállnak a külföldi stábok. Ehhez a máltaiak is hozzászoktak, hiszen a szigetország az első helyek egyikén szerepel a filmesek bakancslistáján. Egyrészt a sok napsütés, másrészt a jelentős adókedvezmények miatt. Itt vették fel a Trója partraszállós képkockáit, a Münchenhez azokat a jeleneteket, melyek egy izraeli tengerparton játszódnak, itt forgott a Gladiátor, a Trónok harca és a Z világháború egy része is. A forgatások hangulatába több helyi pubban is belekóstolhatunk.

Az egyik legkeresettebb forgatási helyszín pedig Anchor Bay, ahol az 1980-ban bemutatott Popeye készült Robin Williams főszereplésével. Az öbölben egy teljes díszletfalut építettek fel. Az eredeti tervek szerint lebontották volna, miután elvonultak a filmesek, de olyan sokan voltak rá kíváncsiak, hogy megtartották. Jelenleg látogatóközpontként működik, ahol találkozhatunk a film főszereplőivel, bepillanthatunk a korabeli kulisszák mögé, és ahol akár mi is szereplőkké válhatunk. Máltán egyébként olyannyira berendezkedtek a stábok fogadására, hogy a tengerparton két hatalmas tartályt is építettek, ahol nyílt tengeri jeleneket lehet biztonságosan felvenni. Itt forgatták például a Philips kapitány egy részét.

A régi főváros, Mdina

Mdina a sziget közepén, egy magaslaton épült. Nem véletlenül, hiszen a megerősített várfalakról szinte az egész főszigetet szemmel lehetett tartani. Az óvárost kevesebb, mint 300-an lakják, turista viszont annál több van. Ha autóval érkezünk, készüljünk arra, hogy jó néhány kört kell tennünk, amíg végre találunk parkolót.

Miután az 1500-as évek közepén sikerült visszaverni a török hadak támadását, megkezdődött Valletta építése, Mdina ekkor vesztette el központi szerepét. Kisebb-nagyobb sikátorokon barangolva fedezhetjük fel a történelmi várost, amit a makulátlan tisztaság jellemez és ahol korhű ruhába bújt idegenvezető próbálják a múzeumokba csábítani a turistát. Mdina a mellvéden szinte teljes egészében körüljárható, az északi oldalról gyönyörű kilátás nyílik a fővárosra, Vallettára is.

Imádod a repülőket? Máltai repülőmúzeum

Málta egy egészen pazar repüléstörténeti múzeummal is rendelkezik, ami a sziget közepén Attardban kapott helyet. Három óriási hangárt töltöttek meg történelmi repülőgépekkel, főként olyan típusukkal, melyek jelentős szerepet játszottak a II. világháború idején. Látható itt Hawker Hurricane, Spitfire, több duplaszárnyas típus, gyönyörűen felújított Douglas C-47-es, Bell helikopter és egy BAC 1-11-es, melynek a pilótafülkéje is kipróbálható.




Málta autóval

Ha nem a szálloda melletti strandon heverve akarjuk eltölteni az időt, mindenképpen érdemes autót bérelni. A buszhálózat jó, a sziget minden szegletébe eljutnak a járatok, de a beszámolók szerint a menetrend egy kicsit esetleges. Előfordul, hogy a sofőr akkor sem áll meg, ha integetünk a megállóban, mivel ő úgy ítéli meg, hogy pont elegendő utas van az autóbuszon.

A bérlés nem túl drága, egy hétre az alapár 20 ezer forint körül mozog, a kiegészítő biztosítások viszont megnövelhetik a költségeket. Cége válogatja, de általában 1000-1500 euró körüli összeget zárolnak az ember számlájáról biztosítékként, ha nem kötünk erre is külön biztosítást. A járműpark állapota jó. Amire fel kell készülni, hogy a szigeten baloldali közlekedés van, a kormány pedig a jobboldalon található. Beletelik néhány órába, amíg az ember átállítja az agyát a helyi viszonyokhoz, főleg a körfogalmaknál. Ezekből pedig van bőven. Amikor már úgy érezzük, hogy belejöttünk, szembetaláljuk magunk a helyi meglepetésekkel.

Nekem az egy hét alatt végig az volt a benyomásom, hogy a máltai műszaki szakokon nem nagyon képeznek közlekedésmérnököket. Az úthálózat itt-ott eléggé meglepő megoldásokat tartalmaz: könnyen belefuthatunk olyanba, hogy a körforgalomba három sáv megy be, de a túloldalon csak egy jön ki. Találkoztunk olyannal, hogy a nem régiben épült ház egy kicsit belóg a szélső sávba. Ami viszont nagy divat, hogy derékig érő kőfalat építenek a padkára. Ami azért érthetetlen, mert a vidéki utak eleve szűkek, két személykocsi is alig fér el egymás mellett, így aztán végképp nincs hová lehúzódni, főleg ha szembe találjuk magunkat egy MAN-busszal.

Túlzott száguldozásra azonban nincs lehetőség. A városban 50 km/óra, városon kívül 80 km/óra a megengedett maximum és rengeteg a korlátozás. Valahol azt olvastam, hogy a helyiek türelmesek a bérautók vezetőivel, én a magam részéről ezt cáfolnám. Egy héten át minden nap gurultunk az autóval, kb. 500 km-t tettünk meg, ez a Ford Focus esetében egy tank benzint jelentett.

Autó egy szerpentinen: a délkeleti panorámaút

Csodákat rejt a Dinglitől délre, a part mentén húzódó panorámaút. Számos kilátópontot alakítottak ki a szirteken. Az autós turistákra is gondoltak, ezeken a helyeken könnyű leparkolni, ráadásul ingyenes is. A Dingli-sziklákat mindenképpen érdemes felvenni a bakancslistára. Praktikus egy jó nagyot sétálni, különben az lesz a vége, hogy az autóval 100 méterenként fogunk megállni a megkapó látvány miatt. A sziklák széléről letekintve itt-ott a döbbenet lesz úrrá az emberen, amikor megpillantja az évtizedekkel ezelőtt a mélybe zuhant autóroncsokat.

A Dingli-szikláktól keletre találjuk a Kék barlangot. A Blue Grottohoz egy szerpentin vezet le, a végén egy néhány házból álló aprócska település áll. A keskeny öbölből indulnak a csónaktúrák Málta egyik legizgalmasabb látnivalójához, a Kék barlanghoz, amely csak a tenger felől közelíthető meg. Így aztán erősen időjárásfüggő, hogy beviszik-e az embert. Amikor itt jártunk, harmadik napja viharos szél tombolt, hatalmas hullámokat korbácsolva, a barlang sem volt látogatható. Amikor nyugodt a víz, tömegével érkeznek ide a turisták, hogy lássák a több teremből álló képződményt, amit geológiai kuriózumként emlegetnek.

Paradise Bay

Nem véletlen ennek a kis észak-nyugati öbölnek az elnevezése. A kék ezernyi árnyalata váltakozik a vízen, nem csak napsütésben, borús időben is. Paradise Bay strandja egy magaslati pontról, lépcsőkön, keskeny szerpentinen közelíthető meg. Odalent több teraszt alakítottak ki, amit nyaranta ellepnek az azúrkék napernyők. A főszezonban érdemes meglehetősen korán megérkezni, különben egy törülközőnyi helyet sem tudunk magunknak foglalni.

Merülés száraz ruhában: a nemzeti akvárium

Viszonylag új látványosság a szigeten a Szent Pál-öbölben megépült akvárium. A 20 ezer négyzetméteres komplexumban több mint 40 gyönyörűen berendezett tartály és akvárium mutatja be a Földközi-tenger élővilágát. A legnagyobb, 12 méter átmérőjű tartályon pedig egy akril alagút vezet át, ahol úgy érzi magát a látogató, mintha búvárkodna. Az akváriumban hangulatos enteriőröket rendeztek be, némelyik azt a hatást kelti, mint amikor egy tengeralattjáróból figyeli az ember a tenger élővilágát.

Valletta: az élő történelem

A fővárosban minden nap 12 és 16 órakor ágyúszó hallatszik az Upper Barakka Garden felől. Régi hagyomány ez, aminek története az 1500-as évekre vezethető vissza, amikor a török seregek ostromolták a szigetet. Minden alkalommal látványos koreográfia szerint zajlik az éppen használatos ágyú felkészítése és betöltése. Az egyenruhás ágyúsok a lövés előtt hangos „Fire!” kiáltással harangozzák be a robbanást.

Valletta hiába kicsi, a dimbes-dombos utcáival képes eléggé megdolgoztatni a kevésbé edzett turistát. Nem véletlen, hogy az Upper Barakka Garden mellett egy lift is épült, amivel a kikötőhöz lehet lejutni. Csak felfelé kell fizetni, a menetjegy 1 Euró. Az utcákban jelentős felújítások zajlanak, rengeteg épületet hoznak rendbe, hiszen 2018-ban Valletta lesz Európa Kulturális Fővárosa.

Valletta igazán európai hangulatú, elegáns, mediterrán város, ahol lépten-nyomon visszaköszön a történelem. Számtalan olyan múzeum található itt, amelyek Málta szerepét mutatják be a világháborúk idején. Nemcsak a török idők számítottak viharosnak errefelé, hanem a második világégés is. Több helyen látványos, interaktív múzeumok jöttek létre az egykori óvóhelyeken és titkos, földalatti katonai vezetési pontokon, melyeket autentikus módon rendeztek be. Eléggé drága a belépő ezekbe a múzeumokba, viszont néhányat mindenképpen érdemes felkeresni.

Fenntartásokkal fogadom az 5D-s dokumentumfilmeket, de a Máltát bemutató 20 perces alkotásért megérte beülni a vallettai 5D moziba. Reggeltől estig félóránként vetítik a sziget történetét feldolgozó, igencsak látványos, alapból 3D-s kisfilmet, melyből az is kiderül, miért lett Málta a lovagok szigete. Bónuszként mozog a nézőtér, a légi felvételeknél csendes ventillátorok fújják meg a nézőket, akik időnként vízpermetet és illatokat is kapnak az arcukba. Mivel az első előadások egyikére értünk oda, rajtunk kívül senki nem volt a moziban, így a kedvünkért magyar szinkronnal vetítették le dokumentumfilmet.

Ha már Vallettában vagyunk, pattanjunk fel a Barrakka Garden alól induló kompra, ami percek alatt átvisz minket az öböl és kikötő másik oldalán elterülő három, középkori városba. Akár Isla, akár Birgu sikátorain indulunk el, nem fogunk csalódni. Birgu egy fokkal azért jobb választás, mert itt működik a lenyűgöző tengerészeti múzeum, ahol a hajózás minden korszakát bemutatják a római gályáktól egészen a világháborús tengeralattjáróig.

Marsaxlokkban a gyakran Budapesten megforduló zenésszel, Bennyvel találkoztunk, Vallettában pedig egy magyar kongással, Borits Péterrel futottunk össze, egy hét alatt kétszer is. Péter épp a kikötő egy félreeső szegletében gyakorolt a 16 fokos januári télben. (Vallettával következő cikkünkben részletesen is foglalkozunk.)

A kisebbik sziget, Gozo

Érdemes úgy gazdálkodni az idővel, hogy beleférjen egy gozoi kirándulás is. A kisebbik sziget, Gozo egészen más hangulatú, mint a fősziget, nyáron jóval zöldebb. Komppal villámgyorsan és kényelmesen megközelíthető, a hajóút mindössze 25 percig tart. Sokan döntenek úgy, hogy a gozoi kompkikötőben quadot bérelnek és azzal fedezik fel a környéket. Indulnak szervezett túrák is, de aki nem bírja a kötöttségeket és az alkalmazkodást, jobb, ha egyénileg vág neki. A két sziget között sűrűn járnak a kompok. A máltai oldalon ne akarjunk jegyet venni, mert nem lehet. A visszaúton automatikusan retúrjegyet nyomnak a kezünkbe a kikötő bejáratánál.


Az első világháború idején Málta egészségügyi központ volt. A második világégés során a világ legjobban megerősített területi közé tartozott. Az aprócska szigeten négy repülőtér üzemelt. A tengelyhatalmak folyamatosan bombázták Máltát. 1943-ban a szövetségesek innen indították az olaszországi inváziót.

Szállás?

Főszezonon kívül szinte mindenféle szállástípus elérhető, és nem kell túl korán foglalni ahhoz, hogy jó áron legyen helyünk. Márciusig, áprilisig érdemes fontolóra venni a nagyobb hotelek kínálatát, mert egészen kedvező all-inclusive ajánlataik vannak, négycsillagos szolgáltatások akár háromcsillagos áron is elcsíphetők. Ráadásul, mivel nincsenek nagy távolságok, nem kell arra törekedni, hogy mindenképpen Valletta környékén legyen a szállásunk. A mi választásunk egy viszonylag újépítésű resortra esett a sziget északkeleti csücskében, Mellieha szomszédságában. De rengeteg a kedves magánapartman tengerre néző erkélyekkel, sok helyen még reggelit is adnak.


Térj le az útról! 

A legnagyobb élményeket a máltai úton akkor szereztem, amikor sok helyen találomra tértem le a főútról, és megszakítottam a GPS-be beprogramozott útvonalat, vagy pedig maga a GPS dobta be a kulcsot. Elég volt annyi, hogy kiszúrtam egy őrtornyot valamelyik magaslaton, vagy a dombok között feltűnt egy szirt, háttérben a tengerrel. Könnyen elcsábul az ember és így az eredetileg tervezett 25 km-es táv megtételéhez lehet, hogy két órára lesz szükség, de megéri, főleg ha az ember nem ijed meg a kissé hátborzongató helyektől. Koradélután is könnyű kikötni olyan városkákban, ahol egy teremtett lélek nem jön szembe és minden zárva van. A város szélén pedig véget ér az út, ahonnan a kilátás gyönyörű a szirt alatt elterülő öbölre, a környéken viszont enyhén fenyegető tiltótáblák vannak, hogy melyik telekre miért nem érdemes belépni. Tipikusan ilyen volt Il-Bahrija Málta nyugati oldalán.

Nem volt a bakancslistán Málta észak-keleti félszigete, L-Ahrax. A komp felé vezető út mellett egy négyszögletű, robosztus, vörös színű erődítmény őrzi a tájat, ez Szent Agáta tornya. Nem régiben újították fel, a felső szintjéről szinte teljes, 360 fokos panoráma nyílik a tájra. Innen nézve a szomszédos Gozo olyan, mintha a doveri sziklákat látnánk. A torony alsó szintjén minikiállítást rendeztek be arról, hogyan védték a szigetet évszázadokkal ezelőtt a katonák. Ha nyugat felé indulunk el egy keskeny makadámúton, akkor pár kilométer után a II. világháború köszön vissza. A szirt szélén ugyanis egy régi kommunikációs állomás romjai állnak. Rengeteg helyen találkozunk hasonló objektummal. Ha viszont a keleti csücsök felé vesszük az irányt, egy kedves kápolnánál kötünk ki. Idefelé minden keresztút egy aprócska strandhoz vezet. Nyáron érdemes végigjárni mindegyiket, biztosan lesz egy kedvencünk!

Parkoljunk le a kápolnánál és tegyünk egy sétát kb. 100 méterrel a tenger felett. A távolban fuvarra várakozó teherhajók ringatóznak a hullámokon, a szirt szélén pedig egy 30-40 fokban megdőlt keskeny erdősáv húzódik, amely igyekszik ellenállni a gyakran viharos szélnek. Egészen elképesztő formák színesítik a csipkés partot előttünk és alattunk, rövid sétával pedig megérkezünk a Coral Lagoonhoz, ami egy kevesek által ismert látványosság a szigeten. Itt-ott emléktáblák és sírhelyek állítják meg az embert, hamar kiderül, hogy többen is ezen a partszakaszon vetettek véget életüknek.

A 14 km hosszú és 7 km széles sziget szintén rengeteg látnivalóval rendelkezik. Ha nem ragaszkodunk a „kötelező” állomásokhoz, akkor elkerülhetjük a népes turistacsoportokat. Tipikusan ilyen a forrás, a Fontana, ahol szinte mindig hömpölyög a tömeg. Rabat Citadellája a másik szigetről is látszik. Egykor ez nyújtott védelmet a helyi lakosságnak. Falairól az egész szigetet végigpásztázhatjuk. Szinte minden magaslaton, minden szirten áll egy kápolna, egy őrtorony, vagy egy templom. Ami viszont tényleg kihagyhatatlan, az Málta egyik legbájosabb települése, Xlendi, ahol a főtér egyben a városi strand, a kikötő és a promenád. A főtérről meredek lépcsősor vezet fel a keskeny öblöt szegélyező sziklákra, ahol a tenger által kialakított vájatokba is bemerészkedhetünk. A visszaút előtt érdemes felhajtani a naduri panorámaútra és figyelni egy kicsit a gozoi csatorna forgalmát.

Gozot több ismerősöm is nagyon ajánlotta, hogy sokkal nyugodtabb, mint a fősziget. Több könyv is azt írta, hogy az utak errefelé jobbak, mint odaát. Utóbbit erősen cáfolom, pillanatok alatt olyan szakaszokon találja magát az ember, ahol egy kezdő vezető konkrétan pánikba esik, és a kocsit sem tudja visszahozni a normális útra. Valamiért nálam itt telt be a pohár a helyi közlekedési szokásokkal, határozottan az az érzésem volt, hogy a máltai autósok Gozon lényegesen agresszívabbak, mint a főszigeten.