A Google három új kommunikációs kábelt fektet le az elkövetkező hónapokban az óceánok mélyére. De hogyan készülnek ezek a speciális vezetékek? Miért nem műholdakon zajlik az adatforgalom? És mikor jött létre az első összeköttetés Európa és Amerika között?

Japán kábelgyártó nagyhatalom

Rendszeresen készülnek tengeralatti kábelek a kommunikációs világcégek számára több japán üzemben. Az adatforgalmat bonyolító vékony optikai kábelköteg a vastag vezeték közepén található. Erre több rétegű, különféle anyagokból készülő, nagyon erős, speciális védőburkolat kerül. A végeredmény egy kézzel szinte meghajlíthatatlan, strapabíró termék. A kábeleket óriási tankokban helyezik el a gyárban, majd egy vízpróba következik, ami után felszerelik a leginkább torpedókra, vagy rakétákra hasonlító jelismétlőket is.

A vezetékek maximális teljesítménye eléri a 60 Terabitet másodpercenként, ami azt jelenti, hogy segítségükkel nagyjából 1600 DVD-nyi adatot lehet átküldeni a Csendes-óceán egyik partjáról a másikra egyetlen másodperc alatt. Ehhez persze óriási adatközpontokra is szükség van, ahol klimatizált és erősen védett termekben sok ezer szerver dolgozik párhuzamosan.

Miután a kábel elkészült, egy kanyargós pályán keresztül juttatják el egy speciális, kábelfektető óceánjáró hajóra, aminek gyomrában dobokra tekerik fel, mérnöki pontossággal. A munka nagy körültekintést igényel, emiatt rendkívül lassú is. A hajó rendelkezik egy lánctalpas vízalatti traktorral, ami 2000 méteres mélységig képes a tenger fenekén dolgozni, távirányítású karjaival pedig eligazgatni, vagy karbantartani a leeresztett vezetékeket.

Három új kábelt fektet le a Google

A Google jelenleg nyolc olyan internetkábellel rendelkezik az óceánok mélyén, melyeken keresztül a világ adatforgalmának negyede zajlik. Az elmúlt évben jelentős lépést tett előre a Microsoft és a Facebook is: bekapcsolták a hálózatba azt a 6600 kilométer hosszú optikai kábelt, amelynek két vége Virginia Beachen és a spanyolországi Bilbaoban található és amely másodpercenként 160 Terabites sebességre képes. A Marea nevezetű projekt célja az volt, hogy a vállalatok szolgáltatásai az eddiginél gyorsabbak és megbízhatóbbak legyenek.

Nem régiben pedig a Google jelentette be, hogy további három kábelt épít meg az óceánok mélyén: egyet saját beruházásban, kettőt pedig konzorciumi vállalkozás keretében. Az egyik vezeték Los Angelest köti össze Chilével, a másik az USA keleti partját Európával, a harmadik pedig Hongkongot Guammal. A tervek szerint a kábeleket jövőre már be is kapcsolják a hálózatba, a cél pedig az, hogy Európában és Ázsiában még stabilabb legyen a szolgáltatás, ennek érdekében új adatközpontok is létesülnek.

Húsz évig dolgoztak az első transzatlanti vezetéken

1858 nyarán sikerült lefektetni az első telegráf vezetéket az Atlanti-óceán fenekére. Közel 20 évig zajlott a tervezés és a beruházás, ami számtalanszor kudarcba fulladt. Volt, hogy a kábel szakadt el, és előfordult, hogy a befektetők bizalomvesztése miatt elapadtak a források.

Végül augusztus 16-án megékezett az első üzenet Amerikába Nagy-Britanniából, ami Viktória királynő köszöntőlevele volt. A tengeralatti távíróvezetéknek köszönhetően szorosabb lett a kapcsolat Amerika és Nagy-Britannia között.

Majd’ 100 évvel később – szintén heroikus munkával – sikerült létrehozni az első, nagy teljesítményű telefonos összeköttetést Amerika és Európa között. 1956-ban született meg az első transzatlanti telefonkábel, beépített erősítőkkel, 36 távbeszélő-csatorna átvitelére. A kábel egyes szakaszai 4200 méteres mélységben feküdtek.

Néha cápák csócsálják a vezetéket

A tengeralatti kábelek karbantartása nem egyszerű mutatvány: három évvel ezelőtt sikerült levideózni, amikor egy cápa épp egy ilyen vezetéket rágcsált a mélyben. Szakértők akkor úgy vélték, hogy részben a vízi élővilág okozhatta Vietnámban a hálózat összeomlását. A beruházók egyébként egyre ellenállóbb anyagokkal kísérleteznek, van olyan vállalat, mely évek óta kevlárborítással látja el a sérülékeny vezetékeket.
Azt gondolnánk, hogy a világ adatforgalmának jelentős része már régóta műholdak segítségével zajlik. Ez nem így van. Az internetes adatok mindössze egy töredékét továbbítják a Föld körül keringő távközlési eszközök. A nagy kommunikációs cégek azért preferálják a tengeralatti kábeleket, mert ez a technológia lényegesen olcsóbb, mint a műholdak felbocsátása.