Függőleges sziklafal, 100 méteres mélység, helyenként félelmetes, másutt elbűvölő panoráma, egy imbolygó és emberpróbáló függőhíd, a mélyben szaladó hegyi folyó, két vízesés, egy látványos vasútvonal, erőművek, és rengeteg természeti csoda. Mindez egy néhány kilométeres hegyi ösvényen, amely újranyitása óta turisták tömegeit vonzza Malagában. A Caminito del Rey, azaz a Király ösvénye kihagyhatatlan látványosság Andalúziában.



Az utóbbi évtizedekben hirhedt volt, több turista lelte halálát az El Chorro-kanyon falán kiépített hegyi ösvényen. Éppen ezért sokáig zárva volt a Malagától kb. 1 órára található túraút. A tartomány – látva az érdeklődést – 2011-ben döntött úgy, hogy felújítja a Király ösvényét, melyet 2015-ben adtak át a forgalomnak. Az El Caminito del Rey azóta Andalúzia egyik legnépszerűbb, díjnyertes látványossága, amit a tériszonyosok sem hagynak ki.

Miért volt szükség a hegyi útra a 20. század elején?

El Chorro környékén több hegyi folyó fut össze, ezért a térség bő száz évvel ezelőtt ideálisnak tűnt erőművek építésére. Több nagy beruházás indult el, víztározókat, gátakat alakítottak ki, később erre vezették el az egyik regionális vasútvonalat is. Az építési területeket és a gátakat muszáj volt összekötni, hogy a munkások minél könnyebben tudjanak mozogni, az építőanyagot és az élelmiszert is a lehető legrövidebb úton tudják célba juttatni. Bravúros megoldással így jött létre a különleges hegyi ösvény, amely több szakaszon 100 méteres magasságban vezet a függőleges sziklafalon. Úgy alakították ki, hogy az ösvényről a csatornák karbantartása és tisztítása is elvégezhető legyen.


A munkások mozgását könnyítette meg az ösvény

1901-ben született döntés arról, hogy megépítik az útvonalat a két vízesés között. A beruházás 1905-re készült el. 1921-ben XIII. Alfonz király is megtekintette a technikai csodát, és végigment a hegyi ösvényen, mely ekkor kapta mai nevét, az El Caminito del Reyt (A király ösvénye).


Alfonz király látogatása után kapta a Caminito del Rey nevet

Az útvonal az idők folyamán egyre népszerűbb lett a turisták körében, azonban a múlt század végére elmaradtak a karbantartások, az ösvény egyre több helyen életveszélyessé vált, sőt bizonyos részei a mélybe zuhantak. A hatóságok kénytelenek voltak lezárni az útvonalat, ez azonban a kalandvágyó turistákat, fal- és sziklamászókat nem tartotta vissza. 2000 környékén több halálos baleset történt. Ezt követően 6000 euróra bírságolták azokat, akik bementek a zárt területre, azonban még így is voltak olyanok, akik nem mondtak le az ösvényről.

Sokan komoly kockázatot vállaltak a felújítás előtt

Kontakt

Belépődíj: 10 EUR/fő
Vezetett autóbuszos kirándulás: 20 EUR/fő (6 órás, Malagából induló program)

A programot viharos szélben törölhetik, illetve extrém időjárási körülmények miatt az ösvényt lezárhatják.

Nagy esőzések idején zavarossá válik a Guadalhorce folyó vize

Közel 3 millió eurós felújítás

Andalúzia kormánya és Malaga önkormányzata 2011-ben döntött úgy, hogy felújítja a Király ösvényét. A következő négy évben 2,8 millió eurót költöttek arra, hogy több mint 500 tonna fém felhasználásával egy teljesen új útvonalat építsenek ki a kanyonban, közvetlenül a régi felett. A nagyjából 1 méter széles, palló borítású ösvényt a sziklába vájt gerendák tartják. A kanyon déli végén pedig egy teljesen új függőhidat építettek. Az El Caminito del Reyt 2015-ben nyitották meg újra a turisták előtt. A látogatók száma azóta jelentősen nőtt, a beruházás pedig több szakmai díjat is bezsebelt, az egyik legjelentősebb az Europa Nostra-nagydíj.

A dömping miatt időben kell jegyet venni

A sétaúton mindig sok a turista. Egyénileg és csoportosan is végigjárható, ám a jegyek gyakran hetekre előre elkelnek. Az üzemeltetés rendkívül jól szervezett. Mind az egyéni látogatókat, mind a csoportokat érkezéskor egy zsilipbe terelik, ahol a védősisakok átvétele után meg kell hallgatni egy biztonsági tájékoztatót. A csoportokat kb. 10-15 perces szünetekkel engedik fel az ösvényre. Legutóbbi malagai látogatásunk idejére egyéni jegyeket már nem tudtunk venni, viszont sokkal kényelmesebb megoldást találtunk. A Travel Natura túraszervező cég hetente háromszor indít Malagából (6 órás) kirándulást a királyi ösvényre.

100 méteres magasságban vezet a keskeny sétaút

A találkozó a Maria Zambrano pályaudvarnál van, innen busszal viszik a csapatot a Caminito északi bejáratának közelébe. Nem rajongok a csoportos programokért, de ez még az antiszociális turistának is élvezhető. Kifejezetten jó fej, spanyol és angol nyelven beszélő idegenvezetők kalauzolnak végig az ösvényen, az egyes pontokon minden apróságra, rejtett látványosságra felhívják a figyelmet, ami mellett a döbbenetes látvány miatt simán elsétálna az ember.



Vasút a mélyben, hegyi kecskék a magasban, szellemházak a völgyben

A túra több szakaszra bontható. Az északi kapu mellett zubogó vízesés mellett lépünk rá a sziklafalon kialakított ösvényre, ami a Guadalhorce folyó felett kanyarog. Több ponton erkélyszerű kilátópontokat hoztak létre. Ez nemcsak a fényképezés miatt praktikus, hanem azért is, mert így az egymással szemben haladó csoportok kényelmesebben elférnek a szűk járaton. Kb. 800 méter séta után a szurdok kinyílik, és egy keskeny, nagyjából kerek völgyben találjuk magunkat, melynek nyugati oldalán építették ki a túrautat.

Hol kellemes mediterrán erdőben, hol sziklapárkányon sétálunk nagyjából 2 kilométert. Nemcsak a völgyben kanyargó folyó színjátékát érdemes figyelni, hanem a sziklafalat is, mivel számtalan helyen láthatunk a magasban bravúrosan szökellő hegyi kecskéket. Ezen a szakaszon néhány szellemház is fennmaradt, melyeket egyre inkább eltakar a burjánzó növényzet. Van olyan épület, ami annak idején a karbantartásért felelős munkások szállása volt, de a völgy végében ott áll az a kőház is, ahol a környék utolsó lakója, egy önellátásra berendezkedett asszony élt.

A viszonylag pihentetős szakasz után jön az igazi próbatétel. Az ösvény a völgy déli oldalán található, kaput formázó sziklafalban folytatódik. Az út itt jóval kanyargósabb, mint a másik bejáratnál, a szurdok ugyanis itt-ott ékszerűen kiszélesedik. Felülről látunk rá a túloldalon húzódó vasútvonalra, melynek alagútjai szinte egymást érik a folyó mellett. A szurdok végén aztán feltűnik a régi és az új híd, ami a két oldal közötti összeköttetést biztosítja. Vannak, akik itt egy pillanatra elgondolkodnak azon, hogy visszafordulnak-e, ezt azonban aligha lehet megtenni, mivel a csoport nem vár. A függőhídon való átkelésnél csak az első lépés a nehéz. Ha túlvagyunk a rémületen, már nem jelent kihívást a huzat miatt folyamatosan imbolygó és fel-le mozgó pallókon az áthaladás.