A digitális nomád nem hátizsákos turista

A közös bennük annyi, hogy mindkettőnek van hátizsákja, és gyakran van úton. A digitális nomád azonban közben szinte folyamatosan a neten lóg, dolgozik, és jól él. A munkahely pedig szinte bárhol lehet. Tengerparton, egy bérelt lakásban, egy hangulatos parkban, egy a lényeg, menjen a mobilnet!

Aki nagyon ragaszkodik bizonyos tárgyakhoz vagy dolgokhoz, mint a lakás, a munkahely, az autó, abból valószínűleg nem lesz digitális nomád. Brigi, amikor elvesztette állását, nem tragédiaként élte meg, hanem opcióként. Úgy gondolta, hogy szabadságot és időt kapott az élettől, így elkezdhet aktívabban foglalkozni a saját cégével. Hiszen sokan úgy vannak vele, ha minden hónapban kapnak fizetést a munkahelyükről, akkor saját vállalkozásukat nem biztos, hogy továbbfejlesztik.

New York, Barbados, Manila

Brigi némi gondolkodás után úgy döntött, elindul a nagyvilágba. Egy ismerőse tanácsára az első állomás Barbados volt. Hamar rájött, hogy hülyeséget csinált, amikor csak a barátjára hallgatott, és nem olvasott utána ennek a karibi országnak. Barbados nagyon drága, bizonyos szempontból drágább, mint New York. Így aztán pár hét után a Fülöp-szigetekre, ott pedig Manilára esett a választása. Itt megpróbált embereket felvenni, egy csapatot építeni és egy irodát létrehozni. Három hónapot töltött itt, aztán amikor már úgy érezte, hogy csapat összeállt, képes önállóan is dolgozni, akkor továbbugrott. Maradt Ázsiában, jött Thaiföld.

“You can do it!”

A digitális nomád lány azt mondja, hogy Magyarországot továbbra is az otthonának tekinti, de az itteni környezet nincs rá jó hatással. Szüksége van arra, hogy optimista, pozitív szemlélet vegye körül. Éppen ezért kifejezetten szeret Amerikában dolgozni, hiszen ott eléggé erős a „You can do it!” szemlélet, ami motiválja az embert. Ez pedig kifejezetten igaz a digitális nomád közösségre. Merthogy Brigitta szerint létezik közösség, még akkor is, ha sok nomádtársával általában online tartja a kapcsolatot. De mint mondja: vannak olyan barátai, akik, ha megtudják, hogy ő például Balira megy, akkor átmennek hozzá, és egy időre közösen bérelnek lakást. De ez messze nem azt jelenti, hogy összekötnék az életüket. Ahhoz, hogy ez a közösség működjön, nincs szükség arra, hogy mindenki ugyanazon a helyen éljen, lakjon, dolgozzon.

Nomádközpontok: olcsó és nyugodt

A digitális nomádoknak vannak központjaik a világon, ahol gyakran többen is megfordulnak vagy éppen gyakrabban töltenek el hosszabb időt. Általában olyan helyek kedveznek ezeknek az utazóknak, ahol viszonylag olcsó az élet. Kedvelik Kolumbiát, Perut, de baráti összegből ki lehet hozni a hétköznapokat akár Thaiföldön vagy Vietnámban is. Ez az életforma nagyjából 10 évvel ezelőtt kezdett hódítani, amikor sok helyen bővült a mobilinternet-lefedettség, és megbízható, stabil kapcsolat állt a rendelkezésre.

Nomádnak állni itthon?

Ahhoz, hogy valaki nomádnak álljon, nem kell külföldre menni. Brigittának is vannak olyan ismerősei, akik felépítették a vállalkozásukat, biztos ügyfélkörrel rendelkeznek, és úgy döntöttek, búcsút intenek Budapestnek. Vettek egy házat a Balatonnál, és egy évben kilenc hónapot onnan dolgoznak. Az sem kifogás, hogy ez az életforma sokba kerül, némi utánajárással könnyen lehet olyan népszerű országokat találni, ahol jóval olcsóbban kihozható az élet, mint itthon.

Keletre vagy nyugatra?

A lány általában igyekszik többféle opciót fenntartani. Több alkalommal volt arra példa, hogy nem használt fel egy jó előre megváltott repülőjegyet. Év elején is adódott egy olyan helyzet, hogy érvényes, New Yorkba szóló jeggyel kezében azon hezitált, hogy Amerikába vagy inkább Balira menjen. Bali ugyanis a digitális nomádok szerint híresen nyugodt hely, optimális feltételek vannak a hatékony munkához. Brigi  személyes tárgyai bedobozolva akkor épp egy raktárban pihentek New Yorkban, a cég pedig várta, hogy mikor, hová küldheti azokat a lány után.

Jó, de mikor lesz munkahelyed?

Egyre többen vannak a nomádok, de Magyarországon ez még kevésbé ismert és népszerű. Brigi is ismer néhány magyart, aki a világ valamelyik pontján dolgozik, de a számuk a százat alig haladhatja meg. Mint meséli: őt is szinte minden beszélgetés alkalmával kérdőre vonják a szülei, hogy mikor fog már végre dolgozni. Mire a válasz, hogy „Anya, de én dolgozom”. Erre az újabb kérdés: „Jó, de mikor lesz munkahelyed?”.