Eddig hat olimpiára tekert el a Pécelen élő nyugdíjas pedagógus. A Rióba készülő Cseuz László idén eddig 5100 kilométert tett kerékpárjába. Július 31-én vág neki a nagy útnak, a Péceli főtérről indul biciklivel.

Minden nap edzésben

Akár esik, akár fúj, Cseuz László nem hagy ki egyetlen edzést sem. Minden nap legalább 50 kilométert kerékpározik Budapest környékén. Január óta gyűjti a kilométereket. Július 31-ig azt a távot tekeri le előre, amit a valóságban majd repülővel tesz meg Amsterdam és Sao Paulo között. A nyár közepéig még 5000 kilométert kell gurulnia, hogy meglegyen a tervezett 10 ezer kilométer. Előfordul, hogy Isaszeg és Gödöllő környékén edz, de ennél jóval nagyobb köröket is leír, például Vác és Szentendre felé. Amikor hazalátogat Szentesre, akkor is biciklivel megy. Mint mondja: sokan már felismerik, és szurkolnak neki.

Pécel-Rio-Pécel

Cseuz László július 31-én vág neki biciklivel hetedik olimpiájának. Reggel 8 órakor indul a péceli főtérről, és ide tér majd vissza szeptember 13-án. Még az érkezés pontos ideje is megvan, 16:30-kor fut majd be a városháza elé. Az útiterv már régen elkészült. Pécelről Amszterdamig teker, ahol felszáll egy Sao Pauloba tartó repülőre. Itt ismét bringára pattan. Feltehetőleg ez lesz az út legveszélyesebb szakasza, hiszen csak favelákon, nyomornegyedeken át lehet kijutni a városból. A tervek szerint négy napot tölt majd az olimpián, két versenyt fog a helyszínen megnézni, aztán indul is hazafelé.

Megrögzött sportember

Cseuz László Barcelona óta ott volt minden olimpián. Első útjára az akkor 16 éves lányával indult. Számára ez a legemlékezetesebb és legkedvesebb. A legkalandosabb az ausztrál és a kínai túra volt. Cseuz Lászlóról korábban itt írtunk.

Miközben a riói útra készül, már gondol a 2020-as világjátékokra is, aminek Japán ad majd otthont. A nyugdíjas testnevelő a péceli önkormányzatot tekinti fő támogatójának, ami két évvel ezelőtt munkát kínált neki, a pedagógus azóta a város sportéletét szervezi. De családja, barátai és volt tanítványai is támogatják a felkészülését.

A Távol-Keleten egyaránt találkozott a mélyszegénységgel és a legmodernebb városokkal, megtapasztalta a kanadai fagyot és metsző hideget, a sivatag viszontagságait, Ausztráliában tekert olyan úton, ami több száz kilométeren át nyílegyenes volt, egyetlen görbület sem volt benne, és előfordult, hogy napi 12 liter folyadékot kellett magához vennie az elviselhetetlen hőségben.

Egyetlen komoly balesete volt, amikor Adelaide közelében egy autó elütötte. Hatalmasat esett, de a sisak megvédte, kisebb sérülésekkel megúszta a balesetet, és a bringa is javítható volt, így viszonylag gyorsan tudta folytatni az útját.

Az meséli: leírhatatlan, amikor megérkezik az olimpia helyszínére, de a felszabadultság és a siker érzése akkor lesz rajta úrrá, amikor hazatér.